Tartalom
- Előny: Speciális növény- és állatvilág élőhelye
- Előny: A talaj tápanyagok száma
- Hátrány: vízhiány
- Hátrány: extrém időjárási viszonyok
A sivatagok éghajlata a legszárazabb, de továbbra is támogatják az életet. Ezek a bolygó egyötödét fedik le, és kevés csapadékot kapnak. A növények és állatok azonban megtanultak alkalmazkodni a nehéz éghajlati viszonyokhoz és túlélni a szélsőséges körülményeket. Olvassa tovább, hogy többet tudjon meg a sivatagi életről, a sivatagok előnyeiről és hátrányairól.
Előny: Speciális növény- és állatvilág élőhelye
A sivatagok egyik előnye, hogy növények és állatok sokféleségének ad otthont. Különösen a sivatagi túléléshez alkalmazkodnak a hatékony vízfelhasználás révén. A növények speciális tulajdonságai közé tartoznak a vastag, viaszos levelek és a nagy gyökér- vagy víztároló rendszerek, amelyek hozzájárulnak magas szárazságállósághoz. A virágzó sivatagi növények példái a különféle kaktuszfajok, tüskés körte, yuccas és agavek. Az egyedi evolúciós tulajdonságok kombinációja, amely magában foglalja mind a fizikai, mind a viselkedési tulajdonságokat, lehetővé teszi a sivatagi állatok túlélését. Példa erre a jackrabbit nagy füle a hőszabályozáshoz, a lapátos varangy hibernációja a legszárazabb hónapokban, valamint a különféle sivatagi rovarok és kétéltűek gyorsított szaporodása. Számos faj éjszakai, így a sivatag legmenőbb óráit a lehető legjobban ki lehet használni.
Előny: A talaj tápanyagok száma
Mivel a legtöbb sivatagban csak csekély esőzések vannak, és nem tartalmaznak felszín alatti vizet, a talaj sókoncentrációja meglehetősen alacsony - ez a tulajdonság nagyon kedvező a sivatagi növények növekedésére. A sivatag típusától függően a talajtípus a finomszennyezett homoktól a kavicsos és laza kőzetig terjed. A sivatagi talaj rengeteg tápanyagot tartalmaz a csekély mennyiségű csapadék és a felszíni lefolyás miatt, és ezért könnyen alkalmazható mezőgazdasági felhasználásra, feltéve, hogy hatékony öntözőrendszert fejlesztenek ki.
Hátrány: vízhiány
A vízhiány, amely a sivatagokhoz általában a legszembetűnőbb hátrány, a nem megfelelő esőzések és a közeli szárazföldi tömegek gyors vízpárolgása együttes hatásaiból származik. A csapadékmennyiség ritkán haladja meg a párolgási sebességet, és nem ritka, hogy az eső még a talaj elérése előtt is elpárolog. A chilei Atacama-sivatagban, amelyet a Föld legszárazabb helyének hívnak, kevesebb, mint 1 hüvelyk eső érkezik évente, és néhány évben gyakorlatilag egyáltalán nincs. Ennek oka a nedvesség elzáródása és az Andok és a chilei partvidék hegyvonalai általi elszivárgása. Noha a szezonális esőzések viszonylag szezonálisak, kiszámíthatatlanok és nagyon lokalizáltak.
Hátrány: extrém időjárási viszonyok
A nedvesebb régiókkal összehasonlítva a sivatagokban hiányzik a vízgőz hőmérséklete pufferelő hatása, mivel napsütéses órákban a napsugárzás több mint kétszeresének és az éjszaka közel kétszer annyi hőveszteségének teszik ki őket. A száraz sivatagokban a napi hőmérsékleti szélsőségek a napfény csúcsán akár 130h-ig is elérhetik a Fahrenheit-fokot, és egyes helyeken zuhanás alatt zuhannak. Egyéb, ritkábban fellépő időjárási zavarok közé tartoznak a hirtelen tüzek és az intenzív, árvíz okozta esőzések.