Tartalom
- TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
- A nukleotid és a nukleozid szerkezete
- Nitrogén bázis párosítás
- Nukleotidképző folyamatok
A nukleozid, vázlatosan véve, az a kétharmada nukleotid. A nukleotidok azok a monomer egységek, amelyek alkotják a dezoxiribonukleinsavat (DNS) és a ribonukleinsavat (RNS). Ezek a nukleinsavak szálakból vagy nukleotidok polimerjeiből állnak. A DNS tartalmazza az úgynevezett genetikai kódot, amely megmutatja sejtjeinknek, hogyan kell működni és miként kell összeállni egy emberi test kialakításában, míg a különféle RNS-ek segítik ezt a genetikai kódot fehérjeszintézisbe fordítani.
TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
A nukleotidok és a nukleozidok egyaránt a nukleinsav monomer egységei. Gyakran összekeverik őket, mert kicsi a különbség: a nukleotidokat a foszfáttal való kötésük határozza meg - míg a nukleozidoknak teljes mértékben hiányzik a foszfátkötés. Ez a szerkezeti különbség megváltoztatja az egységek kötődésének módját más molekulákhoz, valamint azt, hogy miként segítik elő a DNS és RNS struktúrák kialakítását.
A nukleotid és a nukleozid szerkezete
A nukleozid definíció szerint két különálló részből áll: egy ciklikus, nitrogénben gazdag aminból, amelyet nitrogénbázisnak neveznek, és egy öt széntartalmú cukormolekuláról. A cukor molekula ribóz vagy dezoxiribóz. Amikor egy foszfátcsoport hidrogénatomhoz kapcsolódik egy nukleozidhoz, ez a nukleotid és a nukleozid közötti teljes különbséget jelenti; a kapott szerkezetet nukleotidnak nevezzük. A nukleotid és a nukleozid összehasonlítása érdekében ne feledje, hogy hozzáadunk egy foszfáttAz e csoport az "s" -et "t" -re változtatja. A nukleotid- és nukleozid-egységek szerkezetét elsősorban e foszfátcsoport jelenléte (vagy hiánya) különbözteti meg.
A DNS-ben és az RNS-ben levő nukleozidok négy lehetséges nitrogénbázis egyikét tartalmazzák. A DNS-ben ezek adenin, guanin, citozin és timin. Az RNS-ben az első három jelen van, de a DNS-ben található timint az uracil helyettesíti. Az adenin és a guanin a vegyületek osztályába tartozik purinok, míg a citozint, a timint és az uracilt nevezzük pirimidinek. A purin magja egy kettős gyűrűs konstrukció, egy gyűrű öt atommal és egy hat atommal rendelkezik, míg a kisebb molekulatömegű pirimidinek egygyűrűs szerkezettel rendelkeznek. Mindegyik nukleozidban egy nitrogénbázis kapcsolódik egy ribózcukor-molekulához. A dezoxiribóz a DNS-ben abban különbözik az RNS-ben található ribóztól, hogy csak hidrogénatommal rendelkezik ugyanabban a helyzetben, mint a ribóz hidroxil- (-OH) csoportja.
Nitrogén bázis párosítás
A DNS kettős szálú, míg az RNS egyszálú. A két DNS-szál a nukleotidokon egymással összekötve van a megfelelő bázisukkal. A DNS-ben az egyik szálban lévő adenin csak a másik szál timinjéhez kötődik és csak ehhez kapcsolódik. Hasonlóképpen, a citozin kötődik és csak a timinhez. Így nemcsak azt láthatja, hogy a purinek csak a pirimidinekhez kötődnek, hanem az is, hogy mindegyik purin csak egy specifikus pirimidinhez kötődik.
Amikor egy RNS-hurok összehajlik, és kvázi-kétszálú szegmenst hoz létre, az adenin csak az uracilhoz kötődik. A citozin és a citidin - egy nukleotid, amely akkor képződik, ha a citozin ribóz gyűrűvel kötődik - mindkettő az RNS-ben található összetevő.
Nukleotidképző folyamatok
Amikor egy nukleozid egyetlen foszfátcsoportot nyer, nukleotiddé alakul, konkrétan a nukleotid-monofoszfát. A DNS-ben és az RNS-ben levő nukleotidok ilyen nukleotidok. Önmagában önmagában a nukleotidok legfeljebb három foszfátcsoportot tudnak befogadni, amelyek közül az egyik a cukorrészhez kötődik, a másik (k) az első vagy második foszfát végéhez kapcsolódik. A kapott molekulákat nevezzük nukleotid difoszfátok és nukleotid-trifoszfátok.
A nukleotidokat a specifikus bázisukra nevezték el, közepükbe "-os-" adva (kivéve, ha az uracil az alap). Például az adenint tartalmazó nukleotid-difoszfát az adenozin-difoszfát vagy ADP. Ha az ADP egy másik foszfátcsoportot gyűjt, akkor jön az adenozin-trifoszfát, vagyis az ATP, amely elengedhetetlen az energiaátvitelhez és az összes élőlény felhasználásához. Ezenkívül az uracil-difoszfát (UDP) továbbítja a monomer cukor egységeket a növekvő glikogén láncokhoz, és a ciklikus adenozin-monofoszfát (cAMP) egy "második hírvivő", amely a sejtfelszíni receptorokból származó jeleket továbbítja a sejtek citoplazmájában lévő protein gépekre.