Tartalom
Fontos annak ellenőrzése, hogy a gyógyszerek, amelyeket a gyógyszertárból rendeltetésszerűen működnek. A vásárolt gyógyszerek szigorú tesztelésen mennek keresztül, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy megfelelő-ea kémiai tulajdonságaik. A gázkromatográfia az egyik módszer, amelyet a tudósok használnak ennek biztosítására. Az anyagok fényre reagálásának mérése segít a tudósoknak elválasztani és előkészíteni ezeket a vegyületeket.
Gáz kromatográfia
Amikor a vegyészek kvantitatív analízist végeznek, megmérik, hogy egy adott anyag hány része van a mintában. Pontos mérésekre van szükségük ahhoz, hogy a lehető legtöbb vegyület megmaradjon. Ha a minta súlyának mérésére szolgáló eszköz nincs megfelelően kalibrálva, akkor előfordulhat, hogy nem jeleníti meg az anyag megfelelő súlyát. Gáz kromatográfia (GC) az, ahogyan a tudósok minimalizálhatják ezeket a hibákat.
GC-kísérletek, amelyek során folyékony mintát keverünk egy oldószerrel, amelyet a tudósok helyeznek a gázkromatográfiás készülékbe. A folyékony minta ezután gázzá párolog a kromatográfiában egy közömbös gáz, például argon vagy hélium közelében, amely a mintával nem reagál.
A két gázt melegítik, és egy hosszú csőbe lépnek be úgy, hogy a minta alkotóelemei szétváljanak. A cső végén található detektor rögzíti a minta különféle alkotóelemeinek jelenlétét, és grafikonot készít annak alapján, hogy az egyes komponensek mekkora részét tartalmazzák.
Az általános kromatográfiás és spektroszkópiás kísérletekhez a tudósok és a mérnökök válaszfaktorokat használnak a kvantitatív válaszok mérésére, amelyek meghatározzák, hogy a minta hány része van jelen. Ez lehetővé teszi a tudósok számára, hogy válaszfaktor segítségével korrigálják, hogy egy minta mennyit veszíthet a kísérletek egyes részein. A különbség mérése a különféle minták válaszában lehetővé teszi számukra ezeket a hibákat.
A szennyeződések RRF kiszámítása
A GC válaszfaktorának általános képlete a csúcsterület és a kémiai komponens koncentrációjának hányada. Egyes esetekben a csúcs magasságát használják a terület helyett. A relatív válaszfaktor (RRF) ekkor az egyik válaszfaktor megosztva a másikkal. Ezeket a tényezőket összehasonlítva az ismert vegyületek válaszfaktorának normáival, a vegyészek meghatározhatják az adott minta összetételét, hogy kiderítsék, vannak-e szennyeződések.
Az RRF-et általában használják a szennyeződés csúcsainak összehasonlításához az analizálandó anyag elsődleges csúcsaival vagy csúcsaival. Az anyag alkotóelemeinek szétválasztása a gőznyomástól, az összetevők polaritásától, a gázkamra hőmérsékletétől és az anyag mennyiségétől is függ, amelyet eredetileg behelyez a készülékbe.
Belső standard kalibrálás előkészítése
A belső standard módszer számításának előnyei között szerepel egy komponens csúcsterületének hányadosa koncentrációjának a csúcsterülettel és az ismert standard koncentrációjával megegyező koncentrációjának beállítása. Ábrázolva a koncentrációval szembeni reakció grafikonját, kiszámolhatja az RRF-et két különböző anyag lejtőinek elosztásával. A gázkromatográfiás belső standard kiszámításához kalibrálhatja gázkromatográfiás készülékét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a kémiai vegyületek megfelelő mennyiségben vannak-e benne.
Kalibrálhatja a készüléket egy lépések sorozatával.