A mintavételi hibák a látszólag véletlenszerű különbségek a minta populáció és az általános populáció jellemzői között. Például egy havi ülésen való részvétel tanulmánya átlagosan 70% -ot mutat. Egyes üléseken a részvétel minden bizonnyal alacsonyabb, mint másokban. A mintavételi hiba tehát az, hogy bár meg lehet számolni, hogy hány ember vett részt az egyes üléseken, az egyik ülésen való részvétel szempontjából valójában történik, hogy mi történik a következő ülésen, bár a mögöttes szabályok vagy valószínűségek azonosak. A mintavételi hiba minimalizálásának kulcsa a több megfigyelés és a nagyobb minták.
Minimalizálja a minta torzításának esélyét véletlenszerű mintavétel útján. A véletlenszerű mintavétel nem véletlenszerű mintavétel, hanem szisztematikus megközelítés a minta kiválasztására. Például a fiatal elkövetők populációjának véletlenszerű mintáját állítják elő úgy, hogy nevet választanak ki egy listáról az interjúra. Mielőtt a listát megtekintené, a kutató azonosítja, hogy a felkérdezésre kerülő fiatal bűncselekmény elkövetőit azoknak nevezzék ki, akiknek neve szerepel a listában az első, a 10., a 20., a 30., a 40. és így tovább.
A rétegzési protokoll végrehajtásával győződjön meg arról, hogy a minta reprezentatív a populációra. Például, ha az egyetemi hallgatók alkoholfogyasztási szokásait tanulmányozta, akkor különbségeket várhat a testvériség és a nem testvériség hallgatói között. Ha a mintát eleinte e két rétegre osztja, akkor csökken a mintavételi hiba esélye.
Használjon nagyobb mintát. A méret növekedésével a minta közelebb kerül a tényleges populációhoz, ezáltal csökkentve a valódi populációtól való eltérés lehetőségét. Például a 10 minta átlaga nagyobb, mint a 100 minta átlaga. A nagyobb minták azonban magasabb költségekkel járnak.
Ismételje meg a tanulmányt ugyanazon mérés többszöri elvégzésével, egynél több alany vagy több csoport felhasználásával, vagy több tanulmány elvégzésével. A replikáció lehetővé teszi a mintavételi hibák kiküszöbölését.