Tartalom
Míg az elemek atomjai önmagukban léteznek, gyakran kombinálódnak más atomokkal, hogy vegyületeket képezzenek, amelyeknek a legkisebb mennyiségét molekulanak nevezik. Ezek a molekulák ionos, fém, kovalens vagy hidrogénkötés útján állíthatók elő.
Ionos kötés
Ionos kötés akkor fordul elő, amikor az atomok egy vagy több vegyérték-elektronot elnyernek vagy veszítenek, és ennek eredményeként az atom negatív vagy pozitív töltéssel rendelkezik. Az olyan elemek, mint a nátrium, amelyeknek szinte üres a külső héja, általában olyan atomokkal reagálnak, mint a klór, amelyeknek majdnem teljes külső héja van. Amikor egy nátrium-atom elveszít egy elektronot, annak töltése +1 lesz; amikor a klóratom elnyer egy elektronot, akkor annak töltése -1 lesz. Ionos kötés révén az egyes elemek atomjai a másikkal kombinálódnak, és így molekulát képeznek, amely stabilabb, mivel most nulla töltésű. Általában az ionos kötés az elektronok teljes átvitelét eredményezi egyik atomról a másikra.
Kovalens kötés
Az elektronok elvesztése vagy megszerzése helyett néhány atom inkább megosztja az elektronokat, amikor molekulákat képeznek. Az atomok, amelyek ezen a módon kötéseket képeznek, ezeket kovalens kötésnek nevezik, általában nemfémek. Az elektronok megosztásával a kapott molekulák stabilabbak, mint korábbi komponenseik, mivel ez a kötés lehetővé teszi, hogy minden atom teljesítse elektronigényét; vagyis az elektronokat vonzzák az egyes atomok magjai. Ugyanazon elem atomjai képezhetnek egy-, kettős vagy hármas kovalens kötéseket, az általuk levő valencia-elektronok számától függően.
Fémes ragasztás
A fémkötés az atomok között kialakuló kötés harmadik típusa. Amint a neve is sugallja, az ilyen típusú kötés a fémek között fordul elő. A fémkötés során sok atom megosztja a vegyérték-elektronokat; ez azért fordul elő, mert az egyes atomok csak lazán tartják elektronjaikat. Az elektronoknak az a képessége, hogy szabadon mozoghassanak számos atom között, és ez adja a fémek megkülönböztető tulajdonságait, mint például alakíthatósága és vezetőképessége. Ez a hajlítás vagy alakítás megtörés nélküli képessége azért fordul elő, mert az elektronok elválasztás helyett egyszerűen egymás fölé csúsznak. A fémek elektromos áramvezetési képessége azért is előfordul, mert ezek a megosztott elektronok könnyen áthaladnak az atomok között.
Hidrogénkötés
Míg az ionos, kovalens és fém kötés a vegyületek képzéséhez használt fő kötés típusa, amely egyedi tulajdonságaikat adja meg, a hidrogénkötés nagyon különleges típusú kötés, amely csak a hidrogén és az oxigén, a nitrogén vagy a fluor között megy végbe. Mivel ezek az atomok sokkal nagyobbak, mint egy hidrogénatom, az elektronok inkább közelebb maradnak a nagyobb atomhoz, enyhén negatív töltést adva, és a hidrogén atom enyhén pozitív töltést adva. Ez a polaritás teszi lehetővé a vízmolekulák összetapadását; ez a polaritás lehetővé teszi a vízben, hogy sok más vegyületet feloldjon.
Kötési eredmények
Egyes atomok többféle kötést képezhetnek; például a fémek, például a magnézium ionos vagy fémkötéseket képezhetnek, attól függően, hogy a másik atom fém vagy nem fém. Az összes kötés eredménye stabil vegyület, egyedi tulajdonságokkal.