Tartalom
- Pofa kúpszerkezete
- Láva kitörési hatások
- Lávaáramlás-effektusok
- Példa a „Cinder Cone Lava” effektusokra
- Agyag kúp életciklusa
A fenyőtobozok a vulkánok három elsődleges típusának egyike. A vulkáni spektrumon belül esnek a pajzsvulkánok folyékony lávaáramai és a kompozit vulkánok robbanásveszélyes kitörései között, bár sokkal hasonlítanak a pajzsvulkánokhoz. Legfontosabb veszélyük az általuk előállított lávaáramlás, amely elpusztíthatja a nagy földterületeket, és ritkábban életvesztést okozhat.
Pofa kúpszerkezete
A fenyőtoboz-vulkánok a legegyszerűbbek az összes vulkántípus közül. Kúpos alakúak, meredek oldalukkal. Ritkán érik el az 1000 láb feletti magasságot. Jellemzően egyetlen, nagy, központi nyílásuk van a csúcson. Szinte kizárólag fragmentált, piroklasztikus anyagból készülnek, úgynevezett tephra. Ez a tefra vastag, előállítva a salak megjelenését, ahonnan megkapják a nevüket.
Láva kitörési hatások
A fenyőtoboz-vulkánok nagyon folyékony bazaltos lávát tartalmaznak. Ez a láva azonban vastagabb a magma kamra teteje felé, ezáltal a gázok csapdába esnek. Ez rövid ideig tartó, robbanásveszélyes kitöréseket eredményez, amelyeket stromboliai kitöréseknek hívnak. Ezek a láva-szökőkutak, amelyeket a táguló gázbuborékok hajtanak, jellemzően 100-1500 lábnyit lőnek a levegőben. A láva felbomlik és lehűlés előtt lehűt, halom tefrát hozva létre a szellőzőnyílás körül. Noha ezeket nem tekintik túl veszélyesnek, az ebből a kitörésből származó eső lávabombák bárkit megsérülhetnek vagy megölhetnek, aki túl közel kerül.
Lávaáramlás-effektusok
A fenyőtoboz-vulkánok elsődleges veszélyét a láva áramlik. Miután a gázok nagy részét engedték el, a kitörések nagy mennyiségű orrfolyást eredményeznek. Ezek az áramlások általában a vulkán alján lévő repedésekből vagy a kráterfal megsérüléseiből származnak. Ennek oka az, hogy a laza tefraszerkezet ritkán képes fenntartani a csúcstalálkozó kráterre emelkedő magma nyomását, és ehelyett hajlamos szivárgásra. A fenyőtobozok nagyon aszimmetrikusak lehetnek, mivel az uralkodó szelek a kúp egyik oldalára fújják a leeső tefrát. Ez a topográfia képes a láva ellenkező irányba történő áramlására tölteni.
Példa a „Cinder Cone Lava” effektusokra
1943-ban a mexikói Paricutin fenyőtoboz-vulkán egy mezőgazdasági termelői repedésből származott. Sztromboliai kitörései során kónuszkúp jött létre, amely végül elérte az 1200 láb magasságot. Ahogy a gáznyomás csökkent, a kitörések jellege átalakult a lávaáramláshoz. A kitörések kilenc éve alatt a lávaáramok 10 négyzet mérföldet fedtek le, a hamuesés pedig 115 négyzet mérföldet borított, elpusztítva San Juan városát és nagyszámú állatot ölve meg.
Agyag kúp életciklusa
A paricutin-kitörések jellemzőek a kúpkúp életciklusára. A szekvencia tipikusan sztromboliai kitörésekkel kezdődik, amelyek képezik az ikonikus salak kúpszerkezetét. Ezt követi a nagy földterületeket lefedő lávaáramlásokra való áttérés. A fenyőtobozos vulkánok jellemzően korlátozott mennyiségű magmával rendelkeznek, és viszonylag rövid élettartamot eredményeznek. Miután a magmaellátás befejeződött a szellőzőnyílásokból, a fenyőtobozok általában nem működnek, és a természetes időjárási folyamatok következtében lassan törlődnek.