A desztilláció két vagy több folyékony vegyületnek a keverékből történő forralással történő elválasztásának folyamata. Mivel a különféle anyagok eltérő hőmérsékleten forrnak, egy adott hőmérsékleten forrással előállított gőz eltérő vegyületkoncentrációval rendelkezik, mint az eredeti folyadék. Az eljárást először széles körben alkalmazták a 12. században az erjesztett italok alkoholtartalmának növelésére. A modern világban a desztillációt arra is használják, hogy a nyersolajban lévő különféle vegyületeket felhasználhatóbb anyagokká különítsék el. Ezen felül felhasználja a vegyiparban és a gyógyszeriparban. A sikeres desztilláció megköveteli a vegyületek és folyadékok számos szempontjának kiszámítását, ideértve a relatív illékonyságot, a desztillációs gőzben lévő mólarányt, a százalékos visszanyerést és a desztillációs hatékonyságot.
Osszuk el az egyik anyag gőznyomását a folyadékban a másik anyag gőznyomásával a relatív illékonyság elérése érdekében. Mind a gőznyomás, mind a relatív illékonyság a folyadék hőmérsékletétől függ. Az anyagok nagyobb relatív illékonyság mellett könnyebben desztillálhatók, mivel ezek forráspontja szélesebb körű.
Számítsuk ki egy vegyület mólarányát gőzben az y = (ά * x) / {1 + (ά -1) * x} képlet alapján, ahol "ά" a relatív illékonyság, "x" a az anyag a folyadékban, és "y" az anyag moláris része a gőzben. Ez a számítás megmutatja a kívánt vegyület várható arányát a desztillált gőzben.
Határozzuk meg a desztilláció százalékos visszanyerését úgy, hogy elosztjuk a gőzből visszanyert desztillált folyadék mennyiségét az eredeti folyadék mennyiségével. Ez megmutatja, hogy az eredeti folyadék hány részét desztillálta a koncentráltabb anyagba.
Számítsuk ki a desztilláció hatékonyságát a következő képlet alapján (% A +% B) / (% A +% I +% B), ahol% A a tiszta folyadék százalékos visszanyerése az alacsony forráspontnál,% I az% visszanyerés a közbenső forráspontnál, és% B a százalékos visszanyerés a magas forráspontnál.