Tartalom
A Redwood Nemzeti Park legfontosabb vonzereje a tengerparti redwood (Sequoia sempervirens), a bolygó egyik legmagasabb fája. A Sitka lucfenyő és a Douglas Fir mellett ezek a tűlevelűek a parti vörösfenyő-életközpont domináns lombkoronaját képezik, amely egy különálló ökoszisztéma, amely Észak-Kaliforniában a tengerparti köd övében nő.
A park
A Redwood Nemzeti Park Kalifornia északi részén, az Oregon State Line déli részén található. Az 1968-ban alapított védett terület 131 983 hektárból áll (szövetségi, 71 715 hektár; állam, 60 268 hektár). A park élőhelye magában foglalja a parti partvidéket és a gyepprériot, amelyben nem állnak rendelkezésre a magas fák, valamint néhány klasszikus öreg növekedésű erdő, amely a Redwood Creek, Mill Creek, Prairie Creek, Klamath folyó és a Smith folyó déli villája mentén helyezkedik el. A park területe nem folyamatos, hanem különféle egységeket tartalmaz, amelyek állami és szövetségi ellenőrzés alatt állnak.
Redwood Biome tengerpart
Az öreg kaliforniai északi partvidéki vörösfenyő erdő két óriás tűlevelű örökzöldekből áll, a parti vörösfából és a Sitka fenyőből. A parti redwood messze a legmagasabb, gyakran eléri a 300 láb magasságát. A Sitka lucfenyő valamivel kisebb, maximális magassága 275 láb. Ezeknek az erdőknek nem szabad közvetlenül a tengerparton növekedniük, mert alacsony a sótolerancia, de a Csendes-óceántól néhány mérföldre elhelyezkedő vízfolyások mentén találhatók. Az erdei lombkorona alatt álló ritka kompozíció vörös égerböl, gyöngyszembõl és lazacból áll, amelyek táplálékot nyújtanak a vadon élő állatok számára. A parkban a második növekedésű erdők hemlockot, Douglas fenyőt és nyugati vörös cédrusot tartalmazhatnak.
A vörösfa erdő vadvilága
Kaliforniai északi részén a vörösfenyő-Sitka lucfenyőerdők erdeinek lenyűgöző ökológiai övezete, mivel a lombkorona ugyanolyan érdeklődik a vadon élő állatok biológusai iránt, mint az erdő talaja. Az erdő leggyakoribb madarai a csillagszórók, a gesztenye hátú cicák, a téli ökörszem, az északi foltos bagoly és a változatos rigó. Jelen vannak a mosómedve, a chickaree, a nagy barna denevér, a bobcat, a szürke róka és a fekete medve, valamint számos béka-, fáklya- és szalamandrafaj.
Tűzökológia
A redwood korai korban fejlődik ki vastag kéreg, amely nemcsak a rovarok támadásainak megelőzésére szolgál, hanem védelmet is nyújt a földi tűz során. Nyári erdőtüzek fordulhatnak elő a part mentén, és elősegítik a redwood tree életét, mivel más fa versenytársak hajlamosabbak a tűzkárosodásokra. A redwood fák a tűz után is gyorsan kibírnak új tűket. Ez egy ritka tulajdonság a tűlevelű tűlevelűek számára, amely égés után újabb ökológiai előnyt biztosít a fának. A redwood-állományok tűzoltása miatt ezek a fák hajlamosabbak a betegségekre és a katasztrófát okozó nagy tüzekre.
Köd öv
A part menti és a szomszédos folyóvölgyek mentén jelentkező nyári köd fontos tényező annak meghatározásában, hogy a nagy vörösfenyő és a Sitka fenyő nő. Annak ellenére, hogy az éves csapadékmennyiség meghaladja a 60 hüvelyk évet, úgy tűnik, hogy a vörösfenyők a leginkább otthonukban vannak a parti völgyekben, ahol a nyári köd mindennapi jelenség. Valójában a redwood alkalmazkodott a köd jelenlétéhez, és a száraz nyári hónapokban az ágak képesek vízfelvételük jelentős részét a levegőben lévő nedvességből megszerezni.