Tartalom
- TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
- Az ökoszisztémát és annak típusát a földrajz határozza meg
- Az ökoszisztéma számára a növényekre van szükség az elsődleges élelmiszer-forrásként
- A vízi ökoszisztémák a leggyakoribbak
- A trópusi ökoszisztémákban a legváltozatosabb
- Az ökoszisztéma populációk addig nőnek, amíg korlátozó tényezőt nem találnak
- Mindegyik ökoszisztéma-fajnak van egy egyedi niche
- Általános tények adnak sajátos jellemzőket
Az ökoszisztémák az organizmusok és élettelen anyagok komplex közösségei, amelyek kölcsönhatásba lépnek az ökoszisztémán belüli élőlények támogatása érdekében. Az ökoszisztémák általában növényeket és állatokat tartalmaznak, amelyek esznek, szaporodnak, versenyeznek és sok más bonyolult kölcsönhatásba lépnek. Ennek eredményeként az ökoszisztémák vizsgálata sok érdekes tényt eredményezhet arról, hogy általában működnek az ökoszisztémák és hogyan élnek lakosuk. Az ilyen általános ökoszisztéma-tények alkalmazhatók specifikus és egyedi ökoszisztémákra is. Amikor általános tényeket, például növényeket igénylő ökoszisztémákat alkalmazunk olyan ökoszisztémákra, mint például a prériák, az általános tény segít megmagyarázni, hogy a prériákhoz milyen fűre van szükség, hogy a szarvasmarhák legeljenek, és az emberek táplálékra tegyék őket.
TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
Az ökoszisztémák élőlények gyűjteményei, például növények és állatok, és élettelen anyagok, például víz és talaj. Az ökoszisztéma különböző alkotóelemei bonyolult módon kölcsönhatásba lépnek az élő szervezetek és tevékenységeik támogatása érdekében. Az ezeket a komplex rendszereket leíró érdekes tények a következőket tartalmazzák: Az ökoszisztéma típusát az élettelen anyagok és az éghajlat határozza meg, minden nagyobb ökoszisztéma növényeket tartalmaz, a vízi ökoszisztémák a Föld felszínének háromnegyedét fedik le, a trópusi ökoszisztémák a legváltozatosabbak, a legtöbb fajok esetében az ökoszisztéma-populációk növekedését korlátozza az élettelen anyagok elérhetősége, és az ökoszisztéma minden faja egyedi táplálék- és élettérrel rendelkezik. Minden tény vonatkozik minden ökoszisztémára, de az ökoszisztéma jellemzői kissé eltérnek.
Az ökoszisztémát és annak típusát a földrajz határozza meg
Az ökoszisztéma típusa az éghajlattól és a jelenlévő élettelen anyagokatól függ. Az éghajlat viszont az ökoszisztéma földrajzi helyzetétől függ. A szárazföldön, az Egyenlítő közelében található ökoszisztémák általában különféle trópusi dzsungel, forró sivatagok vagy meleg part menti régiók. A típus a víz és a jó talaj vagy a homok jelenlététől is függ. A mérsékelt térségek támogathatják az olyan ökoszisztémákat, amelyek tartalmaznak lombhullató erdők, préri vagy vizes élőhelyek típusát, ismét a víz rendelkezésre állásától függően. A hőmérséklet, az eső, a felszíni víz és a talaj kulcsfontosságú tényezők annak meghatározásában, hogy milyen ökoszisztéma alakul ki.
Az ökoszisztéma számára a növényekre van szükség az elsődleges élelmiszer-forrásként
Valamennyi fő ökoszisztéma növényekből nyeri el az energiát, amely támogatja az életet. A növények a napfényt, a vizet és a levegő széndioxidját szénhidrátokká, például keményítőkké és cukrokká alakítják. Ők az ökoszisztéma elsődleges termelői. Az elsődleges fogyasztók az állatok, amelyek csak növényeket esznek. A másodlagos és magasabb szintű fogyasztók más állatokat esznek. A bomlók a szerves anyagot visszahelyezik a talajba, hogy a növények újra felhasználhassák.
A vízi ökoszisztémák a leggyakoribbak
Az ökoszisztémák területekenként körülbelül háromnegyede vízi. Ezek az ökoszisztémák nemcsak az óceánok, folyók és tavak szerte a világon, hanem a part menti régiók, partok és vizes élőhelyek részét képezik. Az ökoszisztéma jellemzőiről a földrajzi helytől és a közelségből lehet következtetni. A nyíltvízi ökoszisztémák olyan rétegekkel vannak meghatározva, mint a felszíni vagy a mély víz. A part menti ökoszisztémákat, partokat és vizes területeket a föld jellegzetességei határozzák meg.
A trópusi ökoszisztémákban a legváltozatosabb
A trópusok ökoszisztémáiban, például a trópusi esőerdőkben van a legtöbb faj. Még ha a talaj is gyenge, sok a fény. Mindaddig, amíg van elegendő víz, a növények virágzhatnak a felbomlott szerves anyag újbóli felhasználásával. Ha sok növénytípus létezik, különféle állatfajok létezhetnek együtt, és a sokféleség átviszi a magasabb szintű húsevőket. A trópusi erdők legfeljebb 300 különféle növény- és állatfajt tudnak kikötni négyzetmérföldenként.
Az ökoszisztéma populációk addig nőnek, amíg korlátozó tényezőt nem találnak
Az ökoszisztéma-populáció növekedésének kulcsa a növények. Mindaddig, amíg egyre több növény áll rendelkezésre, a többi populáció is növekedhet. A növényeknek fényre, vízre és szén-dioxidra van szükségük ahhoz, hogy táplálékot és bizonyos ásványokat termeljenek a talajból a növekedéshez. Ha ezeknek az erőforrásoknak az egyikét korlátozza, akkor csökken a növénynövekedés, és az ökoszisztémában levő állatok populációja sem nő. Az ilyen erőforrások hiánya korlátozza az ökoszisztémát.
Mindegyik ökoszisztéma-fajnak van egy egyedi niche
Az ökoszisztéma fajok fennmaradása a versenytől függ. Az a faj, amely egy adott táplálékforrás felhasználásával a legjobban képes túlélni és szaporodni egy adott helyen, kiszorítja az összes többi fajt, akik ugyanazt próbálják megtenni. Más fajoknak a legjobbnak kell lenniük, ha egy másik élelmiszer-forrást más helyről használnak. A versenyképes kizárás ezen elve azt jelenti, hogy minden fajnak egyedi rése van, ahol működik.
Általános tények adnak sajátos jellemzőket
Az összes ökoszisztémára igaz tények egyszerre egy ökoszisztémára alkalmazhatók. Például az összes ökoszisztéma növényeket tartalmaz, az óceánok algáikkal, a prérik pedig fűvel rendelkeznek. Sivatagokban a népesség növekedését korlátozó tényező a vízhiány, az északi ökoszisztémákban pedig a napfény hiánya. Mindegyik esetben egy általános tény hasznos az ökoszisztéma sajátos jellemzőinek magyarázatában.