Tartalom
A barométer minden olyan eszköz, amely méri a légnyomást. A barométerek két alapvető formában vannak: az aneroid barométer és a higany-barométer. Az aneroid barométerek olyan cellákat használnak, amelyek a légnyomás változásakor tágulnak és összehúzódnak. A légnyomást úgy mérjük, hogy egy tűt ezekbe a cellákba illesztünk. A higany-barométer ezzel szemben olyan higanyt használ, amely a levegőnyomás változásai következtében emelkedik és esik.
Barográf
A barográf az aneroid barométer egyik típusa. Az eszköznek egy kicsi, rugalmas fémkapszulája, az úgynevezett aneroid cella. Ennek a műszernek a felépítése vákuumot hoz létre, így a légnyomás kis változásai a cella összehúzódását vagy tágulását okozhatják. Az aneroid cellát ezután kalibrálják, és a térfogatváltozásokat a karok és rugók továbbítják egy ennek megfelelően mozgó karhoz. A barográfokon egy olyan henger oldalán található mutató található, amely a grafikus papírral együtt forog. A mutató nyomkövetést mutat a papíron, amikor a henger forog. Ezek a nyomvonalak a nyomás növekedését és csökkenését jelzik.
Egyszerű óraszerű barométer
Az egyszerű, órához hasonló barométer az aneroid barométer másik típusa. Ugyanazon módon működik, mint a barográf, kivéve, hogy egy mutatót használ, amely balról jobbra mozog félkör alakú mozgással egy tárcsa felett, hogy jelezze az alacsony és a magas nyomást.
Higany-barométer
A higany-barométernek hosszú, higanygal töltött üvegcsöveje van, fejjel lefelé fordítva, egy tartálynak nevezett higanytálban. Amint a higany kifogy a csőből és bejut a tartályba, vákuum alakul ki a cső tetején. A vákuum természetesen nagyon kevés vagy egyáltalán nem gyakorol nyomást a környező környezetre. A higanyoszlop tartásáért a légnyomás felelős. Amint a légnyomás lenyomja a higanyt a tartályba, a higany cserébe ugyanolyan nyomást gyakorol az üvegcsőben lévő higanyra. A csőben lévő higany magassága jelzi a környezet által kifejtett teljes nyomást.