Tartalom
- A mitózis fontossága
- A nukleáris boríték szerepe
- Prophase: A nukleáris boríték leomlik
- Telofázis, nukleáris boríték reformációja és citokinezis
A citokinezis az egyik sejt felosztása két részre, és a sejtciklus utolsó lépése a mitózis négylépcsős folyamatát követően. A citokinezis során a mag genetikai anyagát körülvevő nukleáris burkoló vagy nukleáris membrán változatlan marad, mivel azt egy korábbi mitózis fázisban két különálló membránra feloldottuk és átalakítottuk. A nukleáris membrán megreformálódik a telofáz során.
A citokinezis a sejtciklus M-fázisának második része, amely az interfázisokat követi. Maga az interfázis három alszakaszból áll.
Az új magok körül a teofázis fázisának megreformálódásának fontossága az, hogy ennek hiányában egy sejt elképzelhetően két leánymaggal felszámolódik a citokinezis után, miközben partnerének egyáltalán nem sikerül egyet megszereznie. A sejtosztódás összehangolt, elegáns folyamat.
A mitózis fontossága
A sejtek osztódási és replikációs képessége a mitózis folyamatán lehetővé teszi a szervezet növekedését és javulását. Az emberek például csak azért növekedhetnek, mert sejtjeik képesek replikálni. A mitózis lehetővé teszi a többsejtű szervezetek számára, hogy speciális funkciókkal rendelkező sejteket, például izomsejteket.
Ezenkívül a mitózis lehetővé teszi a sérült vagy elpusztult sejtek helyreállítását vagy cseréjét. Például a bőrszövet folyamatosan regenerálódik a mitózis révén, amely megjavíthatja a vágások vagy kopások által okozott károkat. Egyszerűbb lényekben a mitózis regeneráló előnyei az elveszített függelékek újbóli növekedését eredményezhetik.
A nukleáris boríték szerepe
A nukleáris burkolat elengedhetetlen az egészséges sejtműködéshez. A membrán két rétegből áll, amely hasonló a sejtmembránhoz és össze van olvadva a nukleáris pórusokkal. A boríték alapvető építészeti keretként szolgál a külső citoplazma DNS-ének körülzárásához.
Ugyanakkor a boríték kapuként szolgál a molekulák számára, a fehérjéktől a vízig, amelyek áthaladhatnak a mag és a citoplazma között. A boríték hozzájárul a fontos genetikai funkciókhoz, például a DNS replikációhoz.
A nukleáris burkolat olyan specifikus csatornákat tartalmaz, amelyeket úgynevezett nukleáris pórusoknak nevezünk, bár ezek a molekulák, például nukleinsavak, mozgathatók, amelyek nem képesek egyszerűen a membránon át diffundálódni, például nukleinsavak. Ide tartoznak az mRNS (messenger ribonukleinsav), amely a magban transzkripció során képződik, és a citoplazmába vagy az endoplazmatikus retikulumba kell helyezni a transzláció érdekében.
Prophase: A nukleáris boríték leomlik
A mitózis első szakasza, a prophase néven a DNS páros másolataként, testvérkromatidként kezdődik, és az osztó sejtben kondenzálódik, hogy mikroszkóppal láthatóvá váljon. Amint ez a kondenzáció megkezdődik, a nukleáris membrán feloldódással eltűnik. Mivel ez az oldódás a fázisokkal fejeződik be, egyes modellek ezt egy köztes prometafázis kezdetének tekintik.
A boríték ilyen lebontása lehetővé teszi a DNS-párok számára, hogy igazodjanak a sejt központi tengelyéhez vagy az egyenlítői lemezhez, amely a következő metafázis kulcsfontosságú lépése. Ezután anafázisban a nővér kromatidok szétválnak és a sejt másik végére vándorolnak, amelyeket a centriolek azonosítanak.
Telofázis, nukleáris boríték reformációja és citokinezis
Ennek az elválasztásnak az eredménye a két egyenlő DNS-készlet, amely a sejt egyik pólusára van csoportosítva, készen áll a nukleáris burkolat újbóli megjelenésére, és egybeesik a mitózis végső szakaszával, úgynevezett teofázzal.
A nukleáris membrán a telofáz során minden új DNS-köteg körül megreformálódik, két független magot hozva létre, és kiváltja a szülősejt citokinetikai megoszlását két új lánysejtté.
A citokinezis valójában a mitózis anafázisában kezdődik, amikor a citoplazma befelé tapad a sejt ellentétes végeiből (a metafázisos lemez éleinek és a sejtmegosztás síkjának megfelelő végek).
Ennek értelme van, mivel mivel a nővér kromatidok szétszakadnak ebben a szakaszban, egy határréteg elkezdi körülzárni a kromoszómák teljes halmazát a most körülbelül megosztásra kerülő sejt mindkét oldalán.