Tartalom
- Passzív feszültségszabályozás
- Aktív feszültségszabályozás
- Hálózati szabályozás
- AC feszültség stabilizálása
- DC feszültség stabilizálása
A feszültségszabályozó célja, hogy a feszültséget egy áramkörben a kívánt értékhez viszonyítva közel tartsa. A feszültségszabályozók az egyik leggyakoribb elektronikai elem, mivel az áramellátás gyakran nyers áramot termel, amely egyébként megsértheti az áramkör egyik elemét. A feszültségszabályozók különféle speciális funkciókkal rendelkeznek, az alkalmazástól függően.
Passzív feszültségszabályozás
Passzív feszültségszabályozót lehet használni, ha a tápegység következetesen nagyobb feszültséget hoz létre, mint amennyit az áramkör alkotóelemei megkövetenek. Az ilyen típusú feszültségszabályozók alapvetően egy ellenállásból állnak, amelynek meghatározott teljesítményjellemzői vannak. A passzív feszültségszabályozó csökkenti a bejövő feszültséget a kívánt kimeneti szintre, és hőként eldobja a felesleges energiát. A passzív szabályozóknak gyakran szükségük van egy hűtőbordára, hogy eloszlassa ezt a szükségtelen hőt.
Aktív feszültségszabályozás
Azoknak az áramköröknek, amelyeknél a feszültség növekedni kell, aktív feszültségszabályozóra van szükség. Az ilyen feszültségszabályozók általában valamilyen negatív visszacsatoló hurkot használnak a feszültség szabályozására. Ez azt jelenti, hogy a kívánt tartományon kívüli feszültség miatt a feszültségszabályozó visszatér a feszültség a megadott tartományba. Ez a művelet viszont a feszültség-szabályozót leállítja az áramkör feszültségének módosítására.
Hálózati szabályozás
A fő váltakozó áramú feszültségszabályozók az ilyen típusú áramkörök nagyon nagy feszültségváltozásainak szabályozására. A hálózati transzformátornak több csapja van, amelyek szabályozzák az áramkör feszültségét. Amikor a hálózati szabályozó kimeneti feszültsége egy minimális érték alá csökken, akkor a szabályozó csatlakozik egy nagyobb feszültségű csaphoz. Hasonlóképpen, amikor a kimeneti feszültség egy maximális érték fölé emelkedik, a szabályozó csatlakozik egy alacsonyabb feszültségű csaphoz.
AC feszültség stabilizálása
A váltakozó feszültség stabilizálása a váltakozó feszültség viszonylag csekély ingadozásainak szabályozására utal. Ezeket a feszültségszabályozókat általában otthon használják, hogy a feszültséget a háztartási készülékek által megkövetelt tartományban tartsák. A váltóáramú feszültségszabályozók olyan szervomechanizmust használnak, amely folyamatosan reagál a transzformátor feszültségének kis változásaira, hogy a ház feszültségét szűk tartományban tartsák.
DC feszültség stabilizálása
Az egyenfeszültség-stabilizátorok az akkumulátorral működő áramkör feszültségét vezérlik. Szétválasztó eszközt használnak, például lavina-bontó diódát, feszültségszabályozó csövet vagy zener-diódát, hogy csak meghatározott feszültséggel vezessenek. A sönt annyi áramot hordoz, amennyire szükség van ennek a feszültségnek a kimenetére. Az egyenfeszültség-stabilizátor biztonságos működése érdekében az áramellátásból származó áram nem haladhatja meg az elosztó készülék maximális biztonságos feszültséghatárait. Ez általában úgy történik, hogy soros ellenállást helyeznek be az áramkörbe.