Tartalom
Az összetett fénymikroszkópok több lencsét használnak olyan objektumok megtekintéséhez, amelyek túlságosan láthatók szabad szemmel. Ezek a mikroszkópok legalább két lencsét tartalmaznak: egy objektív lencsét, amelyet a megtekintett tárgy közelében tartanak, és egy szemlencsét - vagy szemlencsét, amely a szem közelében helyezkedik el. A lencse legfontosabb jellemzője a fókusztávolság, és attól függ, hogy az objektív mennyire nagyítja meg az objektumot.
Lencse felépítése
A mikroszkóp objektívjei speciális optikai üvegből készülnek, amely kiváló minőségű, mint a legtöbb ablakban található üveg. A lencse kör alakú korong alakú, a két oldal kifelé ívelt, konvex néven ismert. Amikor párhuzamos fénysugarak találják meg az objektív lencséjének egyik oldalát, akkor összpontosítanak, amikor áthaladnak, és egyetlen ponton találkoznak, amelyet a fókuszpontnak hívnak.
Gyújtótávolság
A lencse középpontjától a fókuszpontig tartó távolságot nevezik a fókusztávolságnak. Mivel a kép az objektív másik oldalán található, ahonnan az objektum elhelyezkedik, a konvex lencsék fókusztávolságának pozitív jele van. A konkáv lencsék negatív fókusztávolsága - ahol a lencse felülete befelé görbül - negatív.
Lencse ereje
A gyújtótávolság fontos, mivel meghatározza a lencse erősségét, ami azt jelzi, hogy az objektív mennyire növeli a képet. A lencsék erősségét úgy számítják, hogy az első számot elosztják a fókusztávolsággal - figyelembe véve a fókusztávolság inverzét. A rövidebb fókusztávolságú lencsék nagyobb lencserővel rendelkeznek, és annál nagyobb képet adnak. A mikroszkóp objektívjeinek rövid fókusztávolsága nagyítja a képeket.
Szemlencse
Az objektív fókusztávolsága az a távolság a lencsétől ahhoz a pontig, ahol a lencsén áthaladó párhuzamos fény sugarai konvergálnak. Az itt létrehozott kép lényegében az okuláris vagy szemlencse által megtekintett objektummá válik. Ha nagyobb képet készít egy kisebb fókusztávolságú objektív, az okuláris lencse ezt a képet mutatja.