Tartalom
- Ragadozás: Egy nyer, egy veszít
- Verseny: A kettős negatív
- Mutualizmus: Mindenki nyer
- Kommenzalizmus: pozitív / nulla interakció
- Amensalizmus: negatív / nulla interakció
Az ökológiai kapcsolatok leírják a szervezetek közötti és a környezetükben zajló kölcsönhatásokat. Ezeknek a kölcsönhatásoknak pozitív, negatív vagy semleges hatása lehet a fajok túlélési és szaporodási képességére, vagy a "fitneszre". E hatások osztályozásával az ökológusok a fajok kölcsönhatásának öt fő típusát derítették ki: ragadozás, verseny, kölcsönös érzés, kommenzalizmus és amenszalizmus.
Ragadozás: Egy nyer, egy veszít
A ragadozás magában foglalja a két faj közötti kölcsönhatást, amelyben az egyik faj számára előnyös az, ha forrásokat szereznek a másikról, és a másik kárára. Noha a leggyakrabban a klasszikus ragadozó-ragadozó interakciókhoz kapcsolódnak, amikor az egyik faj elpusztítja és elfogyasztja a másikikat, nem minden ragadozó interakció eredményezi az egyik szervezet halálát. A növényevõk esetében a növényevõk gyakran csak a növény egy részét fogyasztják el. Noha ez a fellépés a növény sérülését okozhatja, a vetőmag diszpergálódását is eredményezheti. Számos ökológus bevonja a parazita kölcsönhatásokat az elárasztás megbeszéléseibe. Ilyen kapcsolatokban az élősködő idővel károsítja a gazdaszervezetet, esetleg akár halált is. Például a parazita szalagférgek a kutyák, emberek és más emlősök bélbéléséhez kapcsolódnak, részben emésztve táplálékot fogyasztanak, és megfosztják a gazdaszervezet tápanyagait, csökkentve ezzel a gazdaszervezetek alkalmasságát.
Verseny: A kettős negatív
A verseny akkor áll fenn, ha több organizmus ugyanazon, ugyanis korlátozó erőforrásért áll. Mivel az egyik faj korlátozott erőforrás-felhasználása csökkenti a fajok elérhetőségét, a verseny csökkenti mindkettő alkalmasságát. A verseny lehet fajspecifikus, különféle fajok között, vagy fajspecifikus, ugyanazon faj egyedei között. Az 1930-as években Georgy Gause orosz ökológus azt javasolta, hogy két, azonos korlátozó erőforrásért versengő faj nem létezhet egyidejűleg ugyanabban a helyen. Következésképpen egy faj kihaláshoz vezethet, vagy az evolúció csökkenti a versenyt.
Mutualizmus: Mindenki nyer
A kölcsönösség olyan interakciót ír le, amely mindkét faj számára előnyös. Jól ismert példa lépegető algák és gombák közötti kölcsönös kapcsolatokra. A fényszintetizáló alga ellátja a gomba tápanyagokat, és cserébe védelmet nyer. Ez a kapcsolat lehetővé teszi a zuzmó számára az élőhelyek gyarmatosítását is, amelyek mindkét szervezet számára önmagukban nem kielégítőek. Ritka esetben a kölcsönös partnerek csalnak. Egyes méhek és madarak élelmezési juttatást kapnak anélkül, hogy cserébe nyújtanák a beporzást. Ezek a "nektárrablók" rágnak egy lyukat a virág alján, és nem érintkeznek a reproduktív struktúrákkal.
Kommenzalizmus: pozitív / nulla interakció
Az a kölcsönhatás, amelyben az egyik faj előnyös, a másik pedig változatlan marad, kommensalizmusnak nevezik. Például a szarvasmarha kócsagok és a barna fejű tehénmadarak a szarvasmarhákkal és a lovakkal szoros kapcsolatban állnak, és az állatok mozgása által elmosott rovaroknak táplálkoznak. A madarak részesülnek ebből a kapcsolatból, de az állatállomány általában nem. Gyakran nehéz elkülöníteni a kommenzalizmust és a kölcsönösséget. Például, ha a kócsag vagy tehénmadár kullancsoknak vagy más kártevőknek táplálkozik az állatoktól, akkor a kapcsolatot helyesebben kölcsönös módon jellemzik.
Amensalizmus: negatív / nulla interakció
Az Amensalizmus olyan interakciót ír le, amelyben az egyik faj jelenléte negatív hatással van a másikra, az első fajt azonban ez nem érinti. Például egy elefántcsorda, amely egy tájon át sétál, törheti a törékeny növényeket. Az amenszisztikus kölcsönhatások általában akkor fordulnak elő, ha az egyik faj olyan kémiai vegyületet állít elő, amely káros a másik fajra. A fekete dió gyökereiben előállított kémiai juglone gátolja más fák és cserjék növekedését, de nincs hatással a dió fára.