Tartalom
A radiográfia a fényképezés törvényeit használja a keresztmetszeti képek röntgenfelvételek készítéséhez, hogy különféle sűrűségű anyagból, például az emberi testből készítsen fényképeket. A radiológusok a röntgenfelvételek megfelelő kitettségét igénylik a fényképek pontos elemzéséhez. A viszonossági törvény szabályozza az expozíciós egyensúlyt vagy a kép megvilágítási szintjét.
Meghatározás
A fotográfia kifejezés, a viszonosság a fény és az intenzitás fordított kapcsolatát jelenti a filmen, hogy tiszta és kiegyensúlyozott expozíciót érjünk el. A viszonossági törvény figyelmen kívül hagyása alulfejlesztett és túlexponált fényképeket eredményez. A kiegyensúlyozott expozíció elérhetõ egynél több intenzitás- és idõszinten. Mivel azonban az egyik tényező megváltozik, a másiknak ugyanúgy ellenkező irányba is meg kell változnia a megfelelő expozíció fenntartása érdekében. Például, ha egy egységgel növeli a fényerősség mértékét, akkor az időt egy egységgel csökkentenie kell, és fordítva.
Képlet
A fényképezésben alkalmazott viszonossági törvény képlete megköveteli, hogy az expozíció egyenlő legyen a fényerősséggel szorozva az idővel. A radiológia újraformázza a berendezés és az expozíciós igények egyenletét. A radiológiában a viszonossági törvényt általában a következőképpen kell értelmezni:
C1 / C2 = T2 / T1
C1 = Áram * 1 C2 = Áram 2 T1 = 1. idő C1-nél T2 = 2. idő C2-nél
* A radiológiai képletben alkalmazott áram hasonló a fényképezés intenzitásához, ahol a röntgen sugarainak intenzitása vagy a filmben alkalmazott fényáram mennyisége jelent meg.
Viszonossági mulasztás
A színegyensúly megváltozása és az alulexpozíció akkor fordul elő, ha a viszonossági törvény nem működik, más néven viszonossági hatás. Ez akkor fordul elő, amikor a film sebessége jelentősen csökken, ami megváltoztatja a film reakcióját a fényre az idő múlásával. A nagyon lassú sebesség további fényhatást igényel.