Tartalom
Az időjárás vagy a sziklák lebontása kulcsszerepet játszik a földi élet támogatásában. Az időjárási viszonyok eredményeként létrejön a talaj, amely lehetővé teszi bolygónk számára, hogy a földi növények széles skáláját élvezze. Az újonnan kialakult talaj elsősorban viharvert kőzetből és ásványi részecskékből áll. Ahogy a növények növekednek, elpusztulnak és bomlanak, a talaj szerves anyaggal dúsul, amelyet humusznak is neveznek. A kő bomlásának sebességét számos tényező befolyásolja.
Ásványi összetétel
Az egyik típusú éghajlat, úgynevezett kémiai időjárási tényező, különböző sebességgel működik, az érintett kőzetek kémiai összetételétől függően. A kémiai időjárás két fő folyamata az oxidáció és a szénsav. Az oxidáció, amelyet jobban ismert rozsdaként, gyengíti a levegőnek kitett kőzetet. A folyamat vörös vagy barna elszíneződést eredményez, mint a viharvert bazalt esetében. A magas vastartalmú kőzetek hajlamosak az oxidációra. A karbonizáció akkor történik, amikor a légköri szén-dioxid vízzel keveredik, és így gyenge szénsavat képez. A karbonizáció elsősorban a magas kalciumtartalmú kőzeteket érinti, mint például a mészkő és a márvány.
A rács típusa
A szilikát ásványok kristályrácsokból állnak, amelyek szilícium és oxigén kémiai kombinációján alapulnak és ismétlődő rácsot alkotnak. Ha a szilícium-oxigén csoportok közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz, akkor az időjárás lassabban megy végbe. Ha azonban az oxigénatomok egy része közbenső elemhez kapcsolódik, akkor a rács kevésbé tartós. Például a kvarc, a lassú időjárású kőzet kristályrácsa csak szilícium-oxigén kötéseket használ. Ezzel szemben az olivin nagyon gyorsan viharzik. Az olivinrácsban sok oxigénatom a szilícium helyett magnéziumhoz vagy vashoz kapcsolódik.
Hőmérséklet
Az éghajlat kétféle módon befolyásolja az időjárási sebességet. A kémiai időjárás az meleg környezetben gyorsabban megy végbe, mivel a megnövekedett hőmérséklet sok kémiai reakciót felgyorsít, amelyek lebontják a sziklákat. Ezzel szemben a hűvösebb régiókban magasabb a fizikai időjárási ráta, különösen azokban, amelyek a fagyhoz közel állnak. Ilyen területeken a fagyélesztés kulcsfontosságú időjárási folyamat, amelynek során a folyékony víz pórusokra szivárog vagy kőzetre tör, majd fagyos.
Víz és só
Nedves környezetben mind a kémiai, mind a fizikai időjárási körülmények maximálisak. A fagyosodás a víz rendelkezésre állásától függ, és a szénsavas kémiai folyamata vízhez és szén-dioxidhoz egyaránt szükséges. A víz hidraulikus úton vagy savas eső előidézésével is közvetlenül kőzetjárhat. A magas sótartalmú területeken is megnövekedett az időjárási viszonyok a sóélesztés jelensége miatt. Amikor a sós víz kőzetbe szivárog, akkor a kis repedések a sókristályok növekedésével szétválaszthatók, amikor a víz elpárolog.