Tartalom
A napsugárzás akkor fordul elő, amikor a nap plazmájában feltöltött részecskék kitörnek az űrbe, óriási sebességgel haladva. Ezek a fáklyák fokozhatják a napszél hatását, a részecskék folyamatosan a Napból kiáramló részecskék erősségét, vagy koronális tömegkiadást, töltött részecskék hatalmas robbantását és mágneses mezőket okozhatnak. Ha egy napsugárzó fény eltalálja a Földet, számos különféle hatást okozhat.
Elektromos megszakítás
A napsugárzó fény jelentősebb veszélye a széles körben elterjedt elektromos zavarok. Amikor a részecskék felkapaszkodnak a Föld magnetoszférájába, olyan elektromos töltést hozhatnak létre, amely elég erős ahhoz, hogy elérje a bolygó felszínét. Amikor ezek a töltött áramok elektromos hálózatra kerülnek, számos problémát okozhatnak. 1989. március 12-én egy különösen erős napsugárzás sújtotta Észak-Amerikát, és elárasztotta a kanadai Quebec tartomány elektromos hálózatát. Másnap reggel 2:44kor kaszkádhibák sorozata történt az elektromos rendszerben, amelynek eredményeként egy provincia-szintű 12 órán át tartó áramkimaradás történt.
Broadcast Megszakítás
A napsugárzók megszakíthatják a kommunikációs rendszereket. A Földre ütköző lángok által okozott geomágneses viharok nagyfokú elektromos interferenciát okoznak a légkörben, hatással vannak a rádió és más műsorszóró kommunikációs rendszerekre. A fellobbanás intenzitásától függően ez az enyhe statikus interferenciától a kommunikáció teljes blokkolásáig terjedhet a vihar ideje alatt. Különösen a rövidhullámú kommunikáció ki van téve a zavaroknak, mivel kihasználják a Föld légkörének elektromos körülményeit, hogy a jelek nagy távolságra visszaforduljanak.
Légköri kijelzők
A pólusok közelében az aurora borealis és az aurora australis élénk, színes égboltot mutatnak éjjel. Ezek a hatások a gerjesztett részecskék magas szintű kölcsönhatásából származnak a Föld légkörében. A napsugárzásból származó további töltött részecskék drasztikusan növelik ezen fények égbolt hatását, meghosszabbítva azok hatótávolságát és növelve azok intenzitását. Az 1989. márciusi vihar idején az aurora borealis, jellemzően Kanadára és Alaszkára korlátozódik, délen, Floridaig volt látható.
Orbitális veszélyek
Míg a Föld légköre védelmet nyújt a napsugárzások által okozott sugárzás ellen, és enyhíti azok elektromos hatásait, addig a pálya körüli emberek és tárgyak védelme lényegesen kevesebb. A Nemzetközi Űrállomás olyan alacsony pályán repül, hogy a legtöbb napsugárzás hatása némileg enyhül, ám a magas geoszinkron pályán lévő műholdakat a fáklyák megszakíthatják. A modern műholdak védelmet nyújtanak az elektromos zavarok ellen, például a beépített Faraday ketrecekben, ám a fáklyák blokkolhatják a műholdakból érkező és onnan érkező jeleket, és néhány ritka esetben teljesen leállíthatják azokat. Ez kommunikációs zavarokhoz vezethet a Földön, lezárhatja a nemzetközi telefonos kapcsolatokat és a televíziós műholdas csatornákat.