Tartalom
Gleccser alapjai
A gleccserek olyan nagy jégtömeg, amelyek a Föld édesvízellátásának nagy részét megtartják. A kontinentális gleccser, vagy a jéglap egyfajta gleccser, amely minden irányba terjed. A gleccser egy másik típusát völgygleccsernek hívják. Ezeket mindkét oldalon hegyek határolják, és csak egy völgyben tudnak átfolyni. Mindkét gleccser típusa óriási hatással van a környező tájra, többféle módon megváltoztatva azt, amikor elhaladnak.
Erózió és kopás
Az egyik módja annak, hogy a gleccserek megváltoztassák a tájat, az erózió révén. A földön áthaladva a jég felkaparja a talajt és a kőzetet. A völgy-gleccser sokkal mélyebbre hagyja a völgyet, mivel kopogással és kopással rontja az alatta lévő felületet. A kopasztás akkor fordul elő, amikor nagy sziklákat vagy más tárgyakat húznak ki a földből a gleccserek mozgatásával. A jégmozgásnak ez a tulajdonsága nagy és tátongó lyukakat hagy maga után. Amikor kisebb tárgyakat fognak a jégbe, a földre dörzsölnek, amikor a gleccser elhalad. Ez a kopásnak nevezett folyamat hornyokat hagyhat a talajban, vagy úgy viselkedik, mint a csiszolópapír, és simítja a talajt a gleccser alatt.
Törmelék lerakódás
Miután a gleccser kiszorította a talajt és a kőzeteket, ezeket az anyagokat oldalra tolja és a gleccser lerakja, amikor elhalad. Ezeknek a lerakódásoknak számos különféle típusa létezik, ideértve a morinákat és a varifákat. A földi moréna a gleccser alatt marad, miközben elhalad, míg a terminális moréna olyan anyag, amelyet előre tolnak a gleccser elõtt, hogy a szélére lerakódjon, amikor a gleccser megolvad. Végül egy oldalsó moréna jön létre a gleccser oldalain az erózió és a lavinák kombinációjából, amelyeket a gleccserek völgyen keresztüli mozgása okoz. A jégsó variációk olyan lerakódások, amelyek a tavak medencéin képződnek, és amelyeket a gleccser olvad. Az anyagot beragadják a jeges jégbe, majd a gleccser megolvadásával az utólagos áramlásig mossuk, hogy egy tóba rakódjon le.