Tartalom
A nukleáris és fosszilis tüzelőanyagokat égető erőművek elsősorban abban különböznek egymástól, hogy honnan származnak energiájuk; egy nukleáris reaktor hőt termel radioaktív fémekből, és egy fosszilis tüzelőanyaggal működő üzemben szént, olajat vagy földgázt éget. A két megközelítés közötti technikai különbségeken túl eltérően hatnak a környezetre: A fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek hírhedtek az üvegházhatású gázok kibocsátásáról, míg a nukleáris reaktorok radioaktív hulladékokról ismertek, amelyek több ezer évig veszélyesek lehetnek.
Szénhidrogének Vs. rádióaktivitás
A fosszilis tüzelésű erőmű az ősi tűz-technológiára támaszkodik a hőtermelésre; ezek a növények szénhidrogén-tüzelőanyagokat, például metánt vagy porított szenet égetnek. Az égési folyamat energiát bocsát ki az üzemanyagban lévő kémiai kötésekből. Ezzel szemben a nukleáris reaktorok kihasználják a radioaktivitás hőjét. Az urán-235 és a plutónium-239 nehéz, instabil atomjai, mindkettő általános nukleáris üzemanyag, könnyebb elemekké bomlanak le, miközben bőséges hőt termelnek.
Üzemanyag-energia sűrűsége
Mivel a nukleáris reakciók sokkal energikusabbak, mint a kémiai reakciók, egy font nukleáris üzemanyag körülbelül egymilliószorosára hordozza az energiát, mint egy font fosszilis tüzelőanyag. A Floridai Egyetem szerint egy 1 gigawatt teljesítményű széntüzelésű erőműnek napi 9000 tonna üzemanyag szükséges; egy ekvivalens atomerőmű körülbelül 3 kilogramm (6,6 font) uránt fogyaszt ugyanazon idő alatt.
Kibocsátás lebontása
A fosszilis tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések üzemanyagot és oxigént fogyasztanak, és vízgőzt, szén-dioxidot és energiát termelnek. A szén, a földgáz és az olaj égetése mindig CO2-t eredményez, amelyet a globális felmelegedéshez erősen kapcsolódnak. Mivel a szén és az olaj nem éghető szennyeződéseket tartalmaz, ezek a források nitrogén-monoxidokat, kén-dioxidot és más szennyező anyagokat is termelnek. Egy atomerőmű nem használ kémiai reakciókat az energia előállításához; normál működés közben nem jelent gáznemű kibocsátást.
Környezeti veszélyek
A fosszilis tüzelőanyagokkal és az atomerőművekkel egyidejűleg vannak veszélyek, bár a veszélyek sokféle különböznek. A legtöbb működő atomerőmű reaktor tervezése folyamatos vízáramot igényel a reaktor túlmelegedésének és a radioaktivitásnak a környezetbe engedésének megakadályozása érdekében; a 2011. évi Fukushima-katasztrófa akkor történt, amikor a vízszivattyúk meghibásodtak. A széntüzelésű erőművekben nagy mennyiségű hamu, szilárd hulladék keletkezik, amely higanyt, arzént és más veszélyes anyagokat tartalmaz. Egyes növényi üzemeltetők hamukat hatalmas tavakban tartalmaznak, amelyek repedhetnek és szennyezik a környező területet. Ilyen baleset történt 2008-ban Tennessee-ben, 1,3 millió köbméter - 1,7 millió köbméter - szabaddá téve a hamutartalát.