Tartalom
A belső és a külső szabályozók egyaránt meghatározzák az időtartamot az egyik celláról a másikra. Ezt az intervallumot sejtciklusnak hívják. A sejteknek meg kell osztódniuk, mert ha túl nagyok lesznek, nem tudnak hulladékokat vagy tápanyagokat mozgatni a sejtmembránon keresztül. A sejtmembrán elválasztja a sejt belsejét a külső környezetétől. Minden sejt rendelkezik sejtmembránnal.
Sejtosztódás
Minden sejtnek meg kell osztódnia, de a megosztás energiát fizet, és bevezeti a hiba lehetőségét. Például minden sejtnek teljes mértékben meg kell replikálnia vagy lemásolnia a DNS-ét, mielőtt az osztódás megkezdődhet. A DNS, vagy dezoxiribonukleinsav, tartalmazza azt a genetikai információt, amely lehetővé teszi a két új „lányos” sejt kialakulását, amelyek az egyetlen „anya” sejtből képződnek és működnek. Mindegyik cella rendelkezik beépített szabályozókkal, amelyek a lehető legnagyobb mértékben csökkentik a hibák képességét és megakadályozzák az ellenőrizetlen növekedést.
Belső szabályozók
A belső szabályozók olyan fehérjék, amelyek reagálnak a sejten belüli változásokra. Például: Az a tény, hogy egy normál sejt nem lép be mitózisba, amíg a teljes DNS-é nem replikálódik, a sejtben levő protein szabályozza. Ez a protein egy belső szabályozó. A mitózis az anyasejt két lányos sejtre osztódásának biológiai kifejezése. A második belső szabályozó, szintén fehérje, biztosítja, hogy az eredeti sejt DNS újonnan kialakult példánya teljes és megfelelő legyen-e rögzítve, mielőtt a két verzió a sejt másik oldalára mozog.
Külső szabályozók
A külső szabályozók szintén fehérjék, de a sejtön kívüli ingerekre reagálnak. A sejteket a külső körülményektől függően a sejtciklus felgyorsítására vagy lassítására irányítják. Például egy fehérje reagál a szomszédos sejt külső molekuláin. Ez segít bizonyosodni arról, hogy a sejtek nem állnak megosztva, ha túlzsúfoltak. Ez magyarázza, hogy a Petri-csészében miért csak a sejtek növekednek és osztódnak tovább, amíg vékony réteget nem képeznek az alján.
Különbségek és fontosság
A legfontosabb különbség a belső és a külső szabályozók között az, hogy a belső szabályozók a sejt belsejében fellépő ingerekre reagálnak, a külső szabályozók pedig a sejten kívüli ingerekre reagálnak. Ezen szabályozók nélkül a sejtnövekedés veszélyes és veszélyes. Valójában sok emberi rendellenességet okozó beavatkozás okozza ezt a folyamatot. A rákos sejtekben például hiányoznak ezek a gátlások. Nem állnak meg a szétválasztással, ha túlzsúfoltak, hanem szövet tömegeket képeznek, amelyek a közeli szervekbe támadnak, és rontják funkciójukat. A dohányzás, a sugárterhelés és néhány vírus szintén zavarhatja a szabályozási folyamatot.