Különbség az aerob és anaerob sejtek légzési fotoszintézise között

Posted on
Szerző: Peter Berry
A Teremtés Dátuma: 13 Augusztus 2021
Frissítés Dátuma: 17 November 2024
Anonim
Különbség az aerob és anaerob sejtek légzési fotoszintézise között - Tudomány
Különbség az aerob és anaerob sejtek légzési fotoszintézise között - Tudomány

Tartalom

Az aerob légzés, az anaerob légzés és az erjesztés olyan módszerek, amelyek segítségével az élő sejtek energiát termelhetnek élelmiszerforrásokból. Noha az összes élő szervezet e folyamatok közül egyet vagy többet folytat, addig csak egy kiválasztott organizmuscsoport képes fotoszintézis amely lehetővé teszi számukra, hogy napfényből tápláljanak. Mindazonáltal, még ezekben az organizmusokban is, a fotoszintézissel előállított táplálék celluláris lélegeztetés útján átalakul celluláris energiává.


Az aerob légzés megkülönböztető tulajdonsága a fermentációs útvonalakhoz képest az oxigén előfeltétele és a sokkal magasabb energia hozam egy molekulánként glükózonként.

glikolízis

A glikolízis egy univerzális kezdő út, amelyet a sejtek citoplazmájában végeznek a glükóz kémiai energiává történő bontására. Az egyes glükózmolekulákból felszabaduló energiát arra használják, hogy foszfátot kapcsoljanak az adenozin-difoszfát (ADP) négy molekula mindkét molekulájához, így két molekulát adenozin-trifoszfátot (ATP) és egy további NADH-molekulát állítanak elő.

A foszfátkötésben tárolt energiát más celluláris reakciók során felhasználják, és gyakran a sejt energia "pénznemének" tekintik. Mivel azonban a glikolízis megköveteli az energia bevitelét az ATP két molekulájából, a glikolízis nettó hozama csak két ATP molekula egy glükóz molekulánként. A glikolízis során maga a glükóz bomlik piruváttá.


Aerob légzés

Az aerob légzés a mitokondriumokban oxigén jelenlétében zajlik, és az energia nagy részét a folyamatra képes organizmusok termelik. A piruvátot mitokondriumokká alakítják és acetil-CoA-ra alakítják, amelyet azután oxaloacetáttal kombinálva citromsavat állítanak elő a citromsav-ciklus első szakaszában.

A következő sorozat a citromsavat visszaveszi oxaloacetáttá, és energiát hordozó molekulákat állít elő, a NADH és a FADH nevű módon.2.

A Krebs-ciklus minden egyes fordulója képes egy ATP molekula előállítására és további 17 ATP molekula előállítására az elektronszállító láncon keresztül. Mivel a glikolízis két molekulát piruvátot eredményez a Krebs-ciklusban való felhasználás céljából, az aerob légzés teljes hozama 36 ATP / glükózmolekula, a két glikolízis során előállított ATP mellett.


Az elektronok terminális elfogadója az elektronszállító lánc során az oxigén.

Erjesztés

Nem szabad összetéveszteni az anaerob légzéssel, a fermentáció a sejtek citoplazmájában az oxigén hiányában zajlik, és a piruvátot hulladéktermékké alakítja, hogy a glikolízis folytatásához szükséges energiahordozó molekulákat előállítsák. Mivel az erjedés során az egyetlen energia a glikolízis útján termelődik, a glükóz molekulánkénti teljes hozama két ATP.

Noha az energiatermelés lényegesen kevesebb, mint az aerob légzés, a fermentáció lehetővé teszi az üzemanyag energiává történő átalakulását oxigén hiányában. A fermentációra példa a tejsav fermentáció emberben és más állatokban, valamint az etanol fermentáció élesztővel. A hulladéktermékeket újrahasznosítják, amikor a szervezet visszatér aerob állapotba, vagy eltávolítják a szervezetből.

Anaerob légzés

A kiválasztott prokariótákban található anaerob légzés ugyanúgy az elektronszállító láncot használja, mint az aerob légzés, de az oxigén helyett terminális elektronakceptorként más elemeket használnak. Ezek az alternatív elfogadók közé tartoznak a nitrát, szulfát, kén, szén-dioxid és más molekulák.

Ezek a folyamatok fontos szerepet játszanak a talajban a tápanyagok körforgásában, és lehetővé teszik ezeknek az organizmusoknak a más szervezetek számára alkalmatlan területek gyarmatosítását.

Fotoszintézis

A különféle sejtes légzési útvonalaktól eltérően a fotoszintézist növények, algák és egyes baktériumok használják az anyagcseréhez szükséges élelmiszer előállításához. A növényekben a fotoszintézis a kloroplasztoknak nevezett speciális struktúrákban zajlik, míg a fotoszintetikus baktériumok általában a fotoszintézist végzik a plazmamembrán membránhosszabbításai mentén.

A fotoszintézis két szakaszra osztható: a fényfüggő reakciók és a fényfüggetlen reakciók.

A fényfüggő reakciók során a fény energiáját használják fel a vízből eltávolított elektronok energiájára és a proton gradiens ez viszont nagy energiájú molekulákat termel, amelyek táplálják a fénytől független reakciókat. Ahogy az elektronokat a vízmolekuláktól leválasztják, a vízmolekulák oxigénné és protonokká alakulnak le.

A protonok hozzájárulnak a proton gradienshez, de az oxigén felszabadul. A fényfüggetlen reakciók során a fényreakciók során előállított energiát felhasználják a cukormolekulák előállításához szén-dioxidból a Calvin-ciklusnak nevezett eljárás során.

A Calvin-ciklus hat molekulánként egy szén-dioxid-molekulát termel. A fényfüggő reakciókban alkalmazott vízmolekulákkal kombinálva a fotoszintézis általános képlete a következő 6 H2O + 6 CO2 + fény → C6H12O6 + 6 O2.