Tartalom
Az ökoszisztéma leírásakor lényegében a természet összes elemét leírja egy adott helyi környezetben. Az ökoszisztéma-típusok, amelyeket leírhat, az erdők, gyepek, tavak, mocsarak és még a víz alatti környezetek, például a korallzátonyok. Típustól függetlenül minden ökoszisztéma különböző élő és nem élő komponensek keverékéből áll.
Elsődleges termelők
A legtöbb ökoszisztéma fontos része az elsődleges termelő. Az elsődleges termelők leírásakor alapvetően a zöld növényeket írja le. Ezek a növények, beleértve a fákat és a virágokat, ételeik nagy részét fotoszintézisnek nevezett eljárás útján állítják elő. A fotoszintézis során a növények a napfényt tápanyagokká - különösen cukrokká - alakítják. Az elsődleges termelők azért kapják a nevüket, mert táplálékot nyújtanak az ökoszisztéma másik nagyon fontos részének - a fogyasztóknak.
Fogyasztói fajok
Általában, amikor az emberek egy ökoszisztéma fogyasztóiról beszélnek, állatokra utalnak, a rovaroktól a halakon keresztül az emberekig. Ellentétben az elsődleges termelőkkel, akik energiájukat az ökoszisztéma nem élő részeiből nyerik, a fogyasztók energiájuk legnagyobb részét termelőktől vagy más fogyasztóktól kapják. Az ökoszisztéma különféle fogyasztói fajait három fő kategóriába sorolhatja: húsevők, növényevők és mindenevők. A húsevők elsősorban más állatokon élnek, a növényevők csak növényeket fogyasztanak, a mindenevő növények és állatok kombinációját eszik.
Detritivore faj
Az ökoszisztéma egyes részeinek leírásakor hasznos leírni a különféle részek közötti kapcsolatokat is. A termelők és a fogyasztók elkerülhetetlenül meghalnak, és ha így fordulnak elő, a detritivorákként ismert organizmusok táplálkoznak maradványaikkal. Ezt a folyamatot bomlásnak nevezik. A bomlás során a detritivorelakók elpusztult növényi vagy állati anyagot élő és szervetlen anyaggá alakítanak, amelyet a termelők végül újra felhasználnak. Számos detritivore mikroorganizmus, például baktérium, de a gombák és a nagyobb lények, például a földigiliszták és a rákok is bomlóként működnek.
Abiotikus alkotóelemek
Az ökoszisztémák leírása során a nem élő elemeket - abiotikus vagy szervetlen vegyületekként is ismertek - gyakran figyelmen kívül hagyhatják. A sziklák, ásványi anyagok, talaj, víz és maga a légkör példák az ökoszisztémák abiotikus részeire. Az ökoszisztéma leírásakor elengedhetetlen az abiotikus részek leírása, mivel ezek alapvetően lehetővé teszik az élet fennmaradó részének fennmaradását az ökoszisztémában. Például a napfény biztosítja az energiát a növényeknek a fotoszintézishez, a levegő vagy a víz pedig az oxigént biztosítja, melynek az emlősöknek lélegezniük kell. Az energia az ilyen folyamatok révén áramlik az ökoszisztéma különböző részein.