Tartalom
- Meghatározás
- Akut és krónikus végpontok
- In vitro vs. in vivo végpontok
- Expozíciós út
- Mérgező végpontokra vonatkozó adatok felhasználása
A vállalatoknak vizsgálatokat kell végezniük annak felmérésére, hogy egy vegyület (például peszticidek, gyártási szennyvíz) mennyire veszélyes a környezetbe jutás előtt. A szabályozó ügynökségek (például a Környezetvédelmi Ügynökség) megkövetelik ezeket a teszteket, amelyek célja, hogy ezeket az anyagokat olyan alacsony környezeti szinten tartsák, hogy növényekre és állatokra biztonságosnak tekinthetők. Számos vizsgálat megvizsgálja a toxicitást, és számos különféle mérgező végpontot tartalmaz.
Meghatározás
A mérgező végpont egy olyan vizsgálat eredménye, amelyet annak meghatározására végeztek, hogy egy anyag mennyire veszélyes. Az ilyen vizsgálatokból összegyűjtött adatok felhasználják a vegyület relatív toxicitásának a különféle szabályozó ügynökségek és környezetvédelmi megfelelőségi csoportok beszámolására. A mérgező végpontok magukban foglalhatják a mortalitást, a viselkedést, a reproduktív állapotot vagy a fiziológiai és biokémiai változásokat.
Akut és krónikus végpontok
A mérgező végpontok akut vagy krónikusak. Az akut vizsgálatok általában legfeljebb egy hétig tartanak, és olyan végpontokat vizsgálnak, mint például a halálozás és a viselkedés. Az akut vizsgálatoknál az általános végpont az LD50, amely egy vegyület dózisa, amely a vizsgálatban részt vevő organizmusok felének elpusztításához szükséges. A krónikus vizsgálatok hosszabb időtartamúak (több mint egy hét), és olyan végpontokat tartalmaznak, mint a szaporodás, a hosszú távú túlélés és a növekedés. A krónikus vizsgálatok értékesek, mivel megvizsgálják a vegyületek rendkívül alacsony koncentrációinak hatásait, amelyek a környezetben hosszú ideig fennmaradhatnak (például DDT).
In vitro vs. in vivo végpontok
A tudósok in vitro vizsgálatokat végeznek tesztedényekben, míg in vivo vizsgálatokat élő organizmusokon belül végeznek. Az in vitro vizsgálatok végpontjai között szerepel a reproduktív állapot vagy a hormonszint változása. Az in vivo vizsgálatok előnye, hogy a kutatók megvizsgálhatják a vegyületnek az egész szervezetre gyakorolt hatásait. Az in vitro vizsgálatok előnyösek és gyakran etikusabbak, mivel nem élő állatokat használnak, hanem csak élő sejteket használnak a tenyészetben. Az in vivo végpontok között lehet enzimtermelés vagy gén expresszió.
Expozíciós út
A növények és az állatok számos módon vannak kitéve a potenciális toxikus anyagoknak. A vízi szervezetek általában a vízen vagy az üledéken keresztül vannak kitéve. A szárazföldi állatok mérgező végpontjai tartalmazhatják a levegőn, az életen vagy a bőrön keresztüli expozíció után gyűjtött adatokat.
Mérgező végpontokra vonatkozó adatok felhasználása
A toxicitási végpontokat a toxicitási küszöbértékek meghatározására használják, amelyek egy vegyület olyan szintjei, amelyek alatt a káros hatások nem láthatók.