Tartalom
- TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
- Sarkvidéki talaj baktériumok
- A legszegényebb gerinctelenek
- Nagy söröző fajok
- Super-Hardy gombák
- Szimbiotikus organizmusok: Zuzmók
Az Északi-sarkvidék szélsőséges hidegében a bomlók - az elpusztult szerves anyagokat lebontó szervezetek - kicsit másképp és sokkal lassabban működnek, mint más éghajlaton.
Számos különféle bomlókészülék létezik. A sörözők például halott állatokat esznek. A detritivoreket úgynevezik, mert detritusot esznek, ami azt jelenti, hogy a növények és állatok részei bomlanak le, vagy trágyát. Bármit is esznek a bomlók, nélkülözhetetlenek az elhullott szövetekbe csapdába esett tápanyagok felszabadításához és az ökoszisztémán keresztüli újrahasznosításához.
TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
A szélsőséges évszakok miatt az Északi-sarkvidéki éghajlat a tápanyagokat a bomlás útján kicsit eltérően változtatja meg, összehasonlítva a többi éghajlattal. Ugyanakkor ugyanazok a szereplők végzik a munka nagy részét: baktériumok, gerinctelenek, nagyvágók, gombák és zuzmók.
Sarkvidéki talaj baktériumok
szaprotróf baktériumok azok, amelyek a halott szerves anyagok lebontására szakosodtak. A görög sapro- jelentése "putrid" vagy "rot" és -trophic jelentése "táplálás" vagy "táplálékkal kapcsolatos".
Az Északi-sarkon több millió különböző baktériumfaj található, mindegyiknek megvan a sajátja. Meglepő módon a sarkvidéki talajban található bomló baktériumok gyakran megegyeznek a bolygó más területein található baktériumokkal. A baktériumoknak nincs belső fűtési rendszere, mint az emlősökben, így a külső hőforrásoktól függnek, hogy melegítsék őket munkájuk elvégzéséhez. Ez azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy ugyanazok a baktériumok vannak jelen, sokkal hosszabb időt vesz igénybe, néha évekig, amíg egyes anyagok lebontásra kerülnek. A sarkvidéki baktériumok rövidebb és lassabb rétegekben működnek a hidegebb éghajlaton.
A legszegényebb gerinctelenek
Általában a gerinctelen állatok - például a rovarok, a földigiliszták, a nagylábú állatok, például a százlábúak és millipedek, valamint a szárazföldön élő egylábúak, mint például a szöcskék - a bomló kép nagy részét képezik, de az Északi-sarkvidéken a gerinctelenek sokkal nehezebb élni.
A többlábúak és a földigiliszták a leggyakoribb gerinctelenek, amelyek melegebb éghajlaton lebontják a növényeket, de ezek az állatok az Északi-sarkvidéken szinte hiányoznak. Ehelyett a rovarok, mint például a bogárbogarak és a legyek lárvája, lebontják az elhullott állatokat. A nematódák, más néven kerekférgek is, az Északi-sarkon találhatók.
Nagy söröző fajok
Az sarkvidéki bomlók nagyobb méretű, nyíró állatokat is tartalmaznak. Bármely állat, amely húst eszik, lehet apró, de néhányuk szakember. A leggyakoribb madarak, mint a hollók és a sirályok. A kutyák, a kutyacsalád tagjai, mint például a sarkvirágú róka, szintén gyakori levágók az tundrán. Kevésbé általános, de sokkal hevesebb a rozsomák érzékelik a hasított testet a hó lábánál, és ásni tudják.
Super-Hardy gombák
A gombák egy másik fontos bomló anyag, és a tudósok 4350 különféle fajt azonosítottak az Északi-sarkvidéken. Természetesen ezek nem mindegyike érthető vagy speciális a halott anyag lebontására.
A gombákkal az első dolog, ami eszébe jut, a gombák, de a gombák viszonylag érzékenyek, és a sarkvidéki hidegben általában nem képesek jól. Ezért a legtöbb gombát a talaj alatt található szálakban és szőnyegekben - micéliumnak - találják. Ezek a szálak egy élelmiszer-forrásban nőnek fel, majd enzimeket használnak fel bontásukra, de a baktériumok lebomlásakor ez nagyon lassan történik.
Más sarkvidéki gombák, például iszapformák gyakran megtalálhatók a sarkvidéki biómákban bomló szerves anyag formájában. A gombáknak szimbiotikus kapcsolatok is lehetnek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy több energiát hasznosítsanak.
Szimbiotikus organizmusok: Zuzmók
A zuzmók szimbiózist jelentenek az alga vagy a cianobaktériumok és a gomba között, és domináns életformát jelentenek a sarkvidéki ökoszisztémában. Ezek a bonyolult és hihetetlenül változatos organizmusok növényszerűen viselkedhetnek, de szélsőséges körülmények között is nőhetnek, mint például a sziklafalak, és ezáltal a kopár sarkvidéken tökéletes életévé válnak. A zuzmó gombaszerű szálai táplálékforrásként bomló anyaggá válhatnak.