Tartalom
Egy sav vagy bázis korróziós képessége arra utal, hogy az érintkezéskor - különösen az élő szövet - milyen súlyosan károsítja a felületeket. Az erős savak és bázisok, például a hidrogén-fluorid és a nátrium-hidroxid pH-ja nagyon magas vagy nagyon alacsony, és rendkívül maró hatásúak, ezért a kezelés során óvatos óvintézkedéseket kell tenni, mivel szöveteken és akár csontokon keresztül is esznek.
Sósav
A sósav (más néven muriatic sav) hidrogén-klorid (HCl) gáz vizes oldata. Ez a gyomorsav fő alkotóeleme, és ipari és háztartási tisztítószerekben is felhasználják. A sósav rozsdamentes acélon és bronzon keresztül enni képes.
Fluorsav
A hidrogén-fluorid (HF) érintkezéskor elpusztítja az élő szövetet, és akár a csontot is kalciummentesíti. A HF akár 100 ml-es mennyiségben is halálos lehet. Még egy tüdő HF gáznemű belégzése halálos tüdőödémát okozhat.
Szulfurinsav
A kénsavat általában a csatornatisztítókban, az akkumulátor folyadékában és a műtrágyában használják. Higroszkopikus, vagyis vonzza a vízmolekulákat a környező környezetből. A kénsavval való érintkezés által okozott károk magukban foglalják a termikus és kémiai sérüléseket, valamint a bőr kiszáradását.
Nátrium-hidroxid
A nátrium-hidroxid (más néven lúg) az egyik legkorrodálóbb bázis. Hígításkor jelentős hőt termel és rendkívül magas lúgossággal rendelkezik (az alkáli elemek koncentrációja az oldatban).