Tartalom
A vezetőképesség azt méri, hogy az elektromos áram milyen jól halad át az oldaton, és közvetlenül kapcsolódik az ionkoncentrációhoz. Minél nagyobb az ionkoncentráció az oldatban, annál jobb vezet az áramhoz. Használjon egy standard konverziós tényezőt a koncentráció legjobb becsléséhez, ha a vezetőképesség ismert.
Mérje meg a megoldás vezetőképességét. A különféle vezetőképesség-mérők működése eltérő, de általában a szondát az oldatba helyezi, és várja meg, amíg a leolvasás stabilizálódik a kijelzőn. Az áram általában mikroohmokban vagy mikromiemekben van (ezek az egységek egyenlőek egymással), bár néhány régebbi mérőkészülék csak az ellenállást képes leolvasni.
Konvertálja az aktuális értéket ohmra. Ha a mérő nem konvertál mikroohmokra vagy microsiemen-ekre az Ön számára, írja le a ellenállás-leolvasást, és használja az Ohms törvényt a vezetőképesség meghatározásához. A következő képletek esetében G vezetőképesség ohmban, R ellenállás, V feszültség és I amper:
R = I ÷ V
G = 1 ÷ R
A G-t ezután 1 millióval osztják el, hogy mikroohmok vagy mikroszemiek legyenek.
Számítsa ki a ppm-t (milliomodrész) a mikroohmokból (a vezetőképesség mértéke). Szorozzuk meg a mikrohómokat vagy mikroszemseket 0,64-rel, így kapjuk meg a ppm-t. Tehát a koncentráció ppm-ben = vezetőképesség mikroohmban x 0,64.
Változtassa meg a ppm-et molaritásra. A legtöbb esetben inkább a molaritást szeretné megismerni, mint ppm-et. A molaritás kiszámításához használja az alábbi elveket:
ppm = 0,001 g oldott anyag 1 liter oldatban (oldott anyag az az anyag, amelyet feloldunk az oldószerben az oldat előállításához).
Molaritás = mol / liter, tehát az oldott anyag atomtömegének (gramm / mol) (a periódusos táblázatban vagy az oldott palackok címkéjén található) kiszámításával kiszámítható a molaritás.
ppm (gramm / liter) osztva az atomtömeggel (gramm / mol) megegyezik a molaritással (mol / liter).