Tartalom
A vörös óriások és a fehér törpék egyaránt a csillagok életciklusának szakaszai, amelyek a Föld napjának felétől a tízszeresére esnek. Mind a vörös óriások, mind a fehér törpék a csillagok életének végén fordulnak elő, és viszonylag megszelídesek ahhoz képest, amit néhány nagyobb csillag tesz meghalásakor.
Korábbi szakaszok
Mielőtt egy csillag vörös óriássá vagy fehér törpévé válhat, meg kell égnie a magjában lévő hidrogén nagy részén. A hidrogént a magfúzió során használják fel, amely négy hidrogénatomból héliumatomot hoz létre. Minél nagyobb egy csillag, annál gyorsabban ég ki hidrogénellátása révén; a Nap várhatóan körülbelül 10 milliárd évig tart (és már 5 milliárd év telt el) hidrogénjével.
Vörös óriás
Egy vörös óriás akkor fordul elő, amikor egy csillag megégett a hidrogénellátása révén, és a héliumot egyesíti a magjában nagyobb atomok, például szén és oxigén előállításához. Amint a csillag megolvad a héliummal, a külső héj nagymértékben kiszélesedik és lehűl (miközben a belső mag egyre kisebb és sűrűbb); ez a tágulás adja a nevét a vörös óriásnak, mivel a csillag nagymértékben növekszik, míg a hűtőanyag megkülönböztetett vörös árnyalatot ad. Ez a külső anyag végül elkerüli a csillag gravitációs vonzódását és eloszlik egy ködben, ahol az anyagot végül új csillagok létrehozására használják.
Fehér törpe
A fehér törpe fázis a piros külső héj eloszlása után következik be, és az egykori csillagnak csak egy kis maradványa marad hátra. Ezenkívül a csillag végül elfogy a héliumból, hogy megolvadjon; a korábbi csillag tömege azonban nem hoz létre elegendő gravitációt ahhoz, hogy a szén és az oxigén nehezebb elemeket olvadjon, így a fehér törpe magja semleges. A fehér törpe azonban továbbra is rendkívül forró, ezért élénk fehér színű.
Egyéb csillagok
10 napenergiánál nagyobb csillagok haladnak át a piros óriási fázison; elegendő gravitációval rendelkeznek ahhoz, hogy továbbra is olvadja az oxigént és a szént nagyobb elemekbe, és így átugorják a csillagok evolúciójának fehér törpét. Amint egy csillag vasot termel a magjában, valószínűleg szupernóva lép fel, amely valójában egy csillagközi robbanás, amelynek során a mag anyagát hullámokban adja ki. A szupernóva maradványai fekete lyukat képezhetnek, amely olyan gravitációs szempontból sűrű pont, hogy semmi nem tudja megmenekülni.