Tartalom
A műtrágyák nélkülözhetetlen tápanyagokat biztosítanak a pázsithoz és a kerthez, ám ezek a tápanyagok komoly problémákat okozhatnak a tavak, tavak és patakok vízi ökoszisztémái számára. A növények viszonylag nagy mennyiségű nitrogént és foszfort igényelnek az optimális növekedéshez, így a legtöbb általános műtrágya termék jelentős mennyiségű e két tápanyagot tartalmaz. A vízfolyásokba folyó nitrogén- és foszforfelesleg azonban ösztönözheti a vízi szervezetek kiegyensúlyozatlan növekedését, ami veszélyesen alacsony oldott oxigénszintet eredményezhet.
Tápanyagok által korlátozott
A "műtrágya" kifejezés bármilyen anyagra vonatkozhat, amely táplálékot szolgáltat a gyep fű, kerti növény, gyümölcsfa és más kezelt növényzet típusához. Következésképpen a műtrágya termékek nagyon sokféle anyagot tartalmaznak, mivel a növényeknek legalább 17 elemre van szükségük a megfelelő növekedéshez és szaporodáshoz. A legtöbb kereskedelmi műtrágya azonban a három fő tápanyagot szolgáltatja: nitrogént, foszfort és káliumot. Ezek közül a nitrogén és a foszfor a legnagyobb kockázatot jelent a vízi utakra, mivel korlátozzák a tápanyagokat - más szóval, a baktériumok és növények növekedését a természetes környezetben jelen lévő korlátozott mennyiségű nitrogén és foszfor szabályozza.
Mindent moderálva
Számos vízi organizmus, köztük a halak sem képesek életben maradni megfelelő mennyiségű oxigén nélkül, amely feloldódott az őket körülvevő vízben. Az algák és más vízi növények feloldott oxigént termelnek a fotoszintézis melléktermékeként, amelynek során ételeket állítanak elő szén-dioxidból és a napfényből. Az algák túlzott populációja valójában oxigénhiányhoz vezet. Egy vastag algaréteg a vízút tetején megzavarhatja az oxigéntermelést azáltal, hogy árnyékolja a nagyobb fotoszintézisű növényeket. Ennél is fontosabb, hogy az algák túlzott növekedése elhalt algák túlzott mennyiségéhez vezet, amelyeket a baktériumok és a gombák lebontanak. Ez az intenzív baktérium- és gombás aktivitás oxigént fogyaszt, és jelentősen csökkenti vagy kimeríti a tavak, tavak és patakok oldott oxigénszintjét.
Az egyensúly kulcs
A víztestek, akárcsak a Föld legtöbb környezete, gondosan kiegyensúlyozott ökoszisztémáknak ad otthont, amelyekben a különféle szervezetek kölcsönhatásba lépnek egymással. Mind a természetes, mind a mesterséges körülmények megzavarhatják ezt az egyensúlyt, ám a mesterséges zavarok hatása gyakran kifejezettebb. Az algák és más vízi szervezetek közötti kapcsolat példája ennek az egyensúlynak. A tápanyagok, például a nitrogén és a foszfor korlátozott elérhetősége elősegíti az algák populációjának olyan szinten tartását, amely hozzájárul az oldott oxigén megfelelő mennyiségéhez. Az algák azonban a műtrágyák nitrogén- és foszforfeleslegében gyarapodnak. Amikor a műtrágyák tápanyagai vízparti folyadékokba kerülnek, nem pedig a szárazföldi növényekbe, az algák növekedése gyorsan növekszik, ökológiai egyensúlyhiányt okozva, amely az oldott oxigén kimerüléséhez vezet.
Tartsa karcsúan
A vízi úton belépő és az oxigénhiányt elősegítő műtrágya maradványok csökkentésének legfontosabb módja a túlzott és nem megfelelő megtermékenyítés elkerülése. Számos kereskedelmi műtrágya oldódó nitrogént tartalmaz, amely könnyen kiszivároghat a talajon, vagy öntözővízben vagy csapadékban távozik, ha nem megfelelő időben vagy nem megfelelő arányban alkalmazzák. Noha a talajban lévő foszfor ellenálló a kimosódással szemben, túlzott mennyiségű kijuttatáskor vagy akkor, ha a talaj helytelen kezelése lehetővé teszi a foszforban gazdag talajrészecskék erózióját, vízfolyásokba folyhat. A tápanyag-lefolyás másik komoly forrása a műtrágya, amely a nem abszorbens felületekre esik, például a járdákra és az utakra. Ezeket a koncentrált, könnyen hozzáférhető tápanyagokat csapadékkal mossa a vihar csatornájába, majd onnan tavakba, folyókba és patakokba.