Tartalom
A gravitáció egy hatalmas erő: tartja a bolygók körüli körforgásait a Nap körül, és még a bolygók és a Nap képződése volt a felelős a ködökből. Nem csak az, az az erő, amely végül elpusztítja a csillagokat, mint például a nap, amikor kifogynak a hidrogénből az égéshez. Ha egy csillag elég nagy - amelyet meghatároznak annak kialakulásakor -, akkor a gravitáció fekete lyukká alakulhat.
Porcsomók
A ködök por- és gázfelhők, amelyek áthatolnak az univerzumban. Az anyag egy adott ködben egyenetlenül oszlik meg, és a hőmérséklet alacsony - éppen az abszolút nulla felett. Ezen a hőmérsékleten a gázmolekulák összekapcsolódnak, és csomókat képeznek, és a köd sűrű részén - egy molekuláris felhőnek nevezett - növekvő csomó elkezdheti az anyag vonzását maga felé. A csomó növekedésével a hőmérséklete a magjában növekszik, mivel a gravitációs vonzerő növeli a részecskék sűrűségét és kinetikus energiáját, amelyek egyre gyakrabban ütköznek egymással, és egyre több energiával járnak.
Fő szekvencia csillagok
Körülbelül 10 millió évig tart, amíg egy csillag képződik egy galaktikus porcsomóból. Ahogy a mag hőmérséklete növekszik, protostárrá válik és infravörös sugárzást bocsát ki, de mivel a mag sűrűbbé és átlátszatlanná válik, ez az energia csapdába esik, ami felgyorsítja a melegítést. Amikor a maghőmérséklet eléri a 10 millió kelvin-t (18 millió Fahrenheit-fok), megkezdődik a hidrogén-fúzió, és ennek a reakciónak a külső nyomása kiegyensúlyozza a gravitációs nyomóerőt. A csillag belép a fő szekvenciájába, amely a csillagok tömegétől függően 100 millió és trillió éven át tarthat. Fő szekvenciája során a csillag rögzített sugarat és hőmérsékletet tart fenn.
Kék óriás csillagok
A nagyon nagy csillagok, amelyek tömege legalább 25-szerese a nap napjának, fekete lyukakká válhatnak. A hatalmas csillag közepén képződött óriási nyomás miatt melegebb és gyorsabban ég, mint egy kisebb csillag. Az ilyen csillagok, amikor a fő sorrendben vannak, kékes fényben égnek, és felületi hőmérséklete 20 000 Kelvin (35 450 fok Fahrenheit) lehet. Összehasonlításképpen: a napok felszíni hőmérséklete mindössze 6000 Kelvin (10 340 Fahrenheit fok). Mivel olyan meleg van, egy hatalmas csillag az idő töredékében kifogyhat a hidrogénből, ami egy napméretű csillag kiégéséhez szükséges.
Fekete lyuk kialakulása
Amikor egy kék óriás kifogy a hidrogénből, a magja összeomlik, ami elegendő nyomást generál a hélium-fúzió elindításához. Más fúziós reakciók akkor fordulnak elő, amikor a mag összeomlik, és egy bizonyos ponton a csillag kifogy az olvadékony anyagból. Kritikus ponton a mag belepótolódik az úgynevezett szupernóvába, amely a csillagok külső héját az űrbe fújja. Ha a szupernóva után megmaradt anyag tömege háromszor vagy annál nagyobb, mint a nap tömege, akkor semmi sem akadályozhatja meg a gravitáció összeesését egy végtelen tömegű pontba. Ez a pont egy fekete lyuk.