Tartalom
A szélhűtés a test hőveszteségének mérése, amikor alacsony hőmérsékleteknek és a szélnek vannak kitéve. A 20. század elején az Antarktisz kutatói kifejlesztették a mérést a helyi időjárás súlyosságának becslésére. Az 1960-as évekre a szélhideg ekvivalens hőmérséklete volt az időjárási jelentések közös jellemzője. Az Egyesült Államok Nemzeti Időjárási Szolgálata az 1970-es években kezdett el szolgáltatni a szélhűtés számítási táblázatait. A szélhűtési tényező kiszámításának módja a közelmúltban megváltozott.
Mérje meg a szélsebességet a szélmérőjével. A Nemzeti Időjárási Szolgálat a szélhűtés kiszámításához a talajszinttől 5 láb magasságot használja. Jegyezzék fel a szélsebességet.
Mérje meg és rögzítse a hőmérővel az aktuális hőmérsékletet (Fahrenheitben) a szélmérés helyén.
Számítsa ki a szélhűtést a Nemzeti Időjárási Szolgáltatások új képletével. Szorozzuk meg a hőmérsékletet 0,6215-rel, majd adjunk hozzá 35,74-et. Vonjuk le a 35,75-et, szorozva a szélsebességgel, kiszámítva a 0,16 teljesítményre. Végül adjunk hozzá 0,4275-et, szorozva a hőmérséklettel, szorozva a szélsebességgel, amelyet kiszámítunk a 0,16-os teljesítményre. Az eredményt T (wc) -nek definiálják, amely megegyezik az aktuális helyi szélhűtési tényezővel.