1827-ben egy Georg Ohm nevű német fizikus kiadott egy papírt, amelyben ismerteti az áramkörök áramának, feszültségének és ellenállásának összefüggéseit. Ennek a kapcsolatnak a matematikai formája Ohms Law néven vált ismertté, amely kimondja, hogy egy áramkörön alkalmazott feszültség egyenlő az áramkörön átáramló áram és az áramkörön belüli ellenállás szorzatával, vagy:
Feszültség = áram x ellenállás
Ezt a kapcsolatot felhasználhatja az ellenállás feszültségének kiszámítására.
Vegye figyelembe azt az ellenállást, amelyen át akarja számítani a feszültséget. Tegyük fel például, hogy egy 4 ohmos ellenállást fontolgat.
Mérje meg az áramkör vezetékén áthaladó áramot közvetlenül az ellenállás után. Használjon multimétert vagy ampermérőt az áram mérésére. A multimétert vagy ampermérőt sorosan vezesse be az áramkörben lévő ellenállással úgy, hogy az áramköri vezetéket közvetlenül az ellenállás után levágja, majd a vágott végeket összekapcsolja a mérőkészülék elektródáival. Tegyük fel például, hogy a műszer 0,5 amper áramot jelez, amely az ellenállás után áthalad az áramkörön.
Csatlakoztassa az ellenállás és az áram értékeket az Ohms-egyenletbe az ellenállás feszültségének kiszámításához. A példa számítása így néz ki:
Feszültség = 0,5 A x 4 Ohm = 2 V
Ebben a példában az ellenálláson 2 volt feszültség van.