Tartalom
A titrálás olyan módszer, amelyet egy ismeretlen oldat koncentrációjának kiszámításához használnak az ismert koncentrációjú oldattal való kémiai reakciója alapján. Az eljárás általában az ismert oldat (titrálószer) hozzáadásával ismeretlen mennyiségű ismeretlen oldathoz (az analithez) addig történik, amíg a reakció teljessé válik. Az analit koncentrációjának kiszámításához meg kell mérni a felhasznált titráló anyag mennyiségét.
Helyezze a vizsgálandó anyagot Erlenmeyer-lombikba (kúpos, lapos fenekű, keskeny nyakú laboratóriumi lombikba). Helyezze a titránt egy büretébe (egy üvegből készült üvegcsőbe, amelynek egyik végén csap van).
Add hozzá a titráló anyagot az analithez, amíg el nem éri a végpontot. Ezt gyakran színváltozás jelzi, például néhány csepp fenol-ftalein hozzáadásával, egy általánosan használt sav-bázis indikátorral, amely lúgos rózsaszínről színtelen savasra változik.
Használjuk a titrálási képletet. Ha a titráló és az analit molekularánya 1: 1, akkor a képlet a sav mólaránya (M) x sav térfogata (V) = a bázis mólaránya (M) x bázis térfogata (V). (A molaritás az oldat koncentrációja, az oldott anyag mol-darabszámában kifejezve az oldat literére vonatkoztatva.)
Ha az arány nem 1: 1, akkor használja a képlet módosított változatát. Például, ha 35 ml 1,25 M sósavra (HCI) van szükség a 25 ml nátrium-hidroxid (NaOH) oldat ekvivalenciapontig való titrálásához, akkor kiszámíthatja a NaOH koncentrációját az 1: 1 arányos képlettel, mert a sósav és a nátrium-hidroxid 1: 1 mólarányú (egy mól sósav reagál egy mól nátrium-hidroxiddal).
Szorozzuk meg a sav molaritását a sav mennyiségével (1,25 x 35). Ezután vegye fel ezt a választ (43,75) és ossza meg az alap térfogatával (25). A válasz 1,75 M, ami az alap molaritása.