Tartalom
- Alpesi Tundra meghatározás
- Sarkvidéki Tundra meghatározása
- A nyári olvadás és a csapadék hatásai a Tundra éghajlatra
- Az Északi-sarkvidéki Tundra éghajlatát megteremtő feltételek
- A globális felmelegedés hatásai a sarkvidéki Tundra éghajlatára
A fák nélküli sima finn szóból az tundra a Föld egyik legkeményebb éghajlatát írja le. Száraz és fagyos, rossz talajjal és rövid nyarakkal, az élet alig virágzik ezekben a megbocsáthatatlan környezetekben. Az éves csapadékmennyiség megegyezik a legszárazabb sivatagok némelyikével, az Északi-sarkvidéki tundra ugyanolyan gyönyörű, mint megbocsáthatatlan.
Ugyanakkor, csakúgy, mint a klasszikus sivatagok, ezek a hideg sivatagok gyakran bizonyos szervezeteket és életformákat ölelnek fel, amelyek kis mennyiségű csapadék és napfény kezelésére alakultak ki. Mind a növények, mind az állatok képesek túlélni az tundra klímájában.
A tundra hivatalos meghatározása, valamint a tundrai biomák átlagos csapadékmennyisége és az tundra klímainformációi nagymértékben befolyásolják az ott élő organizmusokat.
Alpesi Tundra meghatározás
Fontos megjegyezni az alpesi és a sarkvidéki tundra közötti különbséget. Az alpesi tundrát a tengerszint feletti magasság határozza meg, szemben a csapadékkal és a hőmérséklettel, mint például a sarkvidéki tundra.
Az alpesi tundra a hegyek tetején, a favonal felett helyezkedik el. A hegytől és a régiótól függően ez 10 000 lábnál magasabb is lehet. Az alpesi tundrát fagyos éjszakai hőmérséklet, erős szél és egyes területeken erős havazás jellemzi.
Sarkvidéki Tundra meghatározása
A sarkvidéki tundra magában foglalja az északi pólus körüli területet Szibériától Európáig, Alaszka legnagyobb részéig és Kanada körül. Az Antarktiszi-félszigetet szintén sarkvidéki tundrának tekintik. Ezeknek a területeknek a növekedési ideje rövid, általában csak 50-60 nap.
A hőmérséklet nyáron mínusz három-tól mínusz-12 Celsius fokig terjed, télen pedig mínusz-34 Celsius fok között. Olvadó hóval együtt az tundra biomákban az átlagos csapadékmennyiség (beleértve a csapadék egyéb formáit is) 6-10 hüvelyk évente. A tundrát az örökké fagy jellemzi, amely átlagosan 12 hüvelyk mélységben van.
A nyári olvadás és a csapadék hatásai a Tundra éghajlatra
A rövid nyár folyamán csekély mennyiségű eső esik le, és a hőmérséklet elegendő ahhoz, hogy megolvassza az örökkévalóság felső rétegét. Ennek eredményeként a talaj zsíros és mocsárossá válik, amelyek sok szervezetet sem támogathatnak.
Noha ez nem változatos ökoszisztéma, vannak olyan növények, amelyek virágzik az Északi-sarkvidéki tundrában. Alacsony cserjék, mohák, zuzmók és még néhány virág is nő az olvadó permakban. A nagy szél és a befagyott talaj miatt a fák nem tudnak életben maradni az tundrában. A fejlett talaj és az esőzések hiánya megakadályozza, hogy a legtöbb maghordozó növény itt virágzzon, ezért a növények, mint például a zuzmók, mohák és alacsony cserjék képesek elkerülni a tájat.
Télen a mocsarak és mocsarak lefagynak, rétegeket adva az örökkévalósághoz.
Az Északi-sarkvidéki Tundra éghajlatát megteremtő feltételek
A sarki anticiklont a sarkvidéki szélességekre eső hideg levegő okozza. A hideg levegő sűrűbb, mint a forró levegő, és „süllyed”, vagy visszaesik, és magas légköri nyomást okoz, és hidegebb, szárazabb levegőt eredményez.
A szórás vagy a vízszintes szél kifolyása szintén mozgatja vagy tartja ezt a hűvösebb és szárazabb levegőt lefelé. Ezek az erők egyesülnek, hogy fagyos sivatagot hozzanak létre.
A globális felmelegedés hatásai a sarkvidéki Tundra éghajlatára
A sarkvidéki tundrák időszaki fagya talajból és fagyasztott szerves anyagból, például növényi anyagból áll. A növények széndioxidot vesznek ki a levegőből, és ha elpusztulnak, és bomlanak, széndioxid és metán formájában kerül vissza a levegőbe.
A tundra alatt mélyhűtött növényi anyag veszélyt jelenthet a légkörre, ha a globális hőmérsékletek tovább emelkednek, és az örökké fagyok megolvadnak. A talajban fagyott növényi anyag elbomlik, és a csapdába esett szén-dioxidot és metánt a légkörbe engedi, esetleg növelve a globális felmelegedés hatásait.