Tartalom
A tudósok képesek szekvenálni a DNS-molekulát; más szavakkal, meg tudják határozni a nukleotidbázisok sorrendjét az adott molekulában. A DNS-molekula szekvenálása lehet az első a szükséges lépésekből annak meghatározásához, hogy a DNS-molekula specifikus nukleotidjai hogyan kölcsönhatásba lépnek egymással, és hogyan kódolják a szervezet különböző tulajdonságait. A DNS szekvenálásának folyamata inkább részt vesz, de az automatikus DNS szekvenciák minimálisra csökkentik az emberi részvétel szükségességét, legalább a folyamat egy részében.
A minta előkészítése
Ahhoz, hogy egy automatikus DNS-szekvencer működjön, meg kell határoznia a DNS-t alkotó négy nukleotidbázist: adenint, guanint, timint és citozint. A tudósok sokszor lemásolnak egy darab DNS-t, és restrikciós enzimekkel vágják a DNS-t különböző méretű darabokra. Ezután kis mennyiségű fluoreszcensen jelölt bázist adnak minden DNS-tételhez. A bázis, amely lehet adenin, timin, guanin vagy citozin, egy szál végén kötődik báziskomplementumához. Például az adenin kötődik a timinnel végződő szálakhoz, és a guanin kötődik a citozinnal végződő szálakhoz.
Automatikus DNS-szekvencer-felépítés
Az automatikus DNS-szekvencer éppen olyan, mint egy olyan DNS-szekvencer, amely több kézi munkát igényel. Pontosabban, egy automatikus DNS-szekvencer egy kb. 1 láb hosszú tartály, 96 gélüreggel, amelybe a DNS-t bele lehet öntni. Automatikus DNS-szekvencerben, akárcsak bármelyik DNS-szekvencerben, a DNS-t a tartály tetején lévő gélüregekbe injektálják, és negatív töltést vezetnek a tartály ezen végére. A negatív töltés erős lendületet ad a DNS-szálaknak, hogy különböző távolságokat tegyenek a tartály végéig.
Automatikus befecskendezés
Az automatikus DNS-szekvencer automatikusan a DNS-tételeket injektálja a gél tetejére. Mint ilyen, óriási időt és erőfeszítést takarít meg a kutatók számára. A tételek befecskendezése után a szekvencer automatikusan negatív töltést vezet a tartály egyik végére, ami a szálak különböző távolságra vándorolnak a gélen keresztül. A különböző távolságok tükrözik a gélen áthaladó DNS-szál különböző méretét.
Detektor
Számos automatikus DNS-szekvenálógépet állítottak fel a fluoreszcens festék detektálására a gélen áthaladó DNS-szálon. Ennek során azonosíthatják a szál végén lévő nukleotidokat, és rögzíthetik azokat a számítógépben. A szekvenciák azonban a legjobb esetben a DNS-nukleotidok összetéveszthető változatát mutatják be. Az automatikus DNS-szekvencia-gép használata után át kell mennie a „befejezés” elnevezésű folyamaton, amelynek során a számítógépek és a kutatók kombinációja kivágja a detektált DNS-szál eredményeit, hogy az adatokat összekapcsolják a DNS-szál átfogó leírásával. Nem meglepő, hogy ez a folyamat sokkal hosszabb ideig tarthat, mint a szekvenálás tényleges folyamata.