Tartalom
- TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
- A mozgás fizikai adaptációja: Könnyű emlős szárnyak
- Fizikai alkalmazkodás a táplálkozáshoz: speciális száj és nyelv
- A navigáció fizikai adaptációi: Hang és fülek echolokálása
- Viselkedés-adaptáció a biztonság érdekében: fejjel lefelé mutató élelmezési képesség és hibernáció
A denevérek izgalmas és hihetetlenül változatos emlősök. A legkisebb faj, a Kittis disznó denevér szárnyának szélessége mindössze 5,91 hüvelyk, míg a legnagyobb, az óriás aranykoronás repülő róka szárnyainak hossza 5 láb 7 hüvelyk. Több mint 1200 ismert denevérfaj van, így nekik a második legnagyobb rendű emlősök. Valójában az összes osztályozott emlősfaj 20% -a denevérek!
Emlősök, ezért sok közös emlős tulajdonsággal rendelkeznek: például melegvérűek és szőrmesek. A denevérek és más emlősök elválasztásának legfontosabb adaptációja azonban a repülési képességük. Néhány más emlős, például az úgynevezett repülő mókusok és a repülő lemurok, valójában nem tudnak repülni: valójában csúsznak. A denevérek az egyetlen olyan emlősök, akik valódi hajtóművel repülnek.
A motoros repülésen túl a denevérek számos más egyedi alkalmazkodást mutatnak változatos élőhelyükhöz.
TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
A denevéreknek széles skálája van az egyedi fizikai és viselkedési adaptációkkal, amelyek lehetővé teszik számukra a sokféle környezetben és sokféle étrendben a túlélést.
A mozgás fizikai adaptációja: Könnyű emlős szárnyak
A denevérek az egyetlen olyan emlősök, amelyek képesek repülni. A hatékony repülést lehetővé tevő adaptációk között szerepelnek a hosszú karok, az ujjcsontokkal, amelyek vékonyak és könnyűek, de képesek támogatni és kezelni a szárnymembránokat is. A denevér repülését megolvasztott csontok segítik olyan területeken, mint a koponya. Ez elősegíti, hogy a denevér könnyű legyen. Noha ezeket a szárnyokat elsősorban repülésre használják, vannak más felhasználási lehetőségeik is, például tasakok kialakítása zsákmány hordozására vagy elkapására.
Fizikai alkalmazkodás a táplálkozáshoz: speciális száj és nyelv
A denevérek különféle fajai sokféle táplálékforrásból táplálkoztak. Noha a legtöbb denevér rovarokból táplálkozik, néhány denevér étrendje gyümölcsöt, nektárt, vért, békákat, madarakat és halakat tartalmaz. A különféle fajok eltérő módon alkalmazkodnak ahhoz, hogy vadászhassanak vagy összegyűjtsék saját élelmiszer-forrásaikat.
Egyes növényeket, mint például a baobabfát, szinte kizárólag a nektárt tápláló denevérek beporzják, ezt a folyamatot chiropterophilynek hívják. A halak számára ehető denevérek, mint például a halászati bulldog denevér, nagy lábakkal és horgos karmokkal rendelkeznek a halak elfogására.
A vámpír denevér három faja kizárólag vért táplálkozik: a hematophagyia néven ismert vonást. Az orrukban hőreceptorok vannak, amelyek felismerik a bőr közelében lévő ereket, és az agyukban egy atommag van, amelynek elmélete az infravörös sugárzás (hő) valódi látása. Éles fogaik vannak, amelyek le tudják borotválni a hajat és áthatolnak ragadozóik bőrén, és a nyáluk antikoagulánsot tartalmaz a vér áramlásának fenntartására.
A navigáció fizikai adaptációi: Hang és fülek echolokálása
A denevérek többsége echolocation-t használ, amelyet bio-szonárnak is hívnak, hogy navigálni és élelmet keresni. A tipikus kivétel a gyümölcs denevérek, akik nagyrészt a látásra támaszkodnak, hogy megkerüljék útjukat. A rovarok éjszakai vadászata közben a denevérek orrukból vagy szájaból magas hangok sorozatát bocsátják ki. A legtöbb ember nem hallja ezeket a hangokat. A hanghullámok visszapattannak, amikor olyan tárgyakkal találkoznak, mint egy rovar, és így a denevér hanggal "láthatja".
A legtöbb denevér agyának belső fülét és hallókéregét kifejezetten úgy alakították ki, hogy megértse ezeket a hangokat az ultrahangos tartományban.
Viselkedés-adaptáció a biztonság érdekében: fejjel lefelé mutató élelmezési képesség és hibernáció
A denevérek éjszakai állatok, általában a nap folyamán olyan menhelyen alszanak, mint például barlangok vagy üres épületek. Ez a viselkedésbeli adaptáció lehetővé teszi számukra, hogy elrejtsenek a ragadozók ellen, miközben alszanak és kiszolgáltatottak. Elhagyják menedékhelyüket éjszakai vadászatra: mivel a legtöbb denevérfaj a hallásra támaszkodik, hogy navigáljon és vadászhassa ragadozóit, a napfény nem nélkülözhetetlen. Az éjszakai repülés megakadályozza a denevérek szárnyainak a túlzott mennyiségű hő elnyelését.
A denevérek fejjel lefelé is alszanak, inkább a lábukkal, mint a kezükkel fogva tartva. Ez lehetővé teszi szárnyaik számára, hogy szabadon repülhessenek repülés közben, amikor csak szükségük van rá.
Az északi éghajlaton lévő denevérek a télen is hibernálhatnak. Amikor a denevérek hibernációba mennek, csökkennek a testhőmérséklet, ami lehetővé teszi az energiamegtakarítást és egy viszonylag meleg, nedves menedéket.