Tartalom
- Az RNS három fő típusa
- A sejtek sok riboszómát tartalmaznak
- A riboszómák rRNS-t tartalmaznak
- Az rRNS transzkripciója
Minden élő sejt tartalmaz négy építőelemből álló, nukleotidoknak nevezett DNS-t. A nukleotidok sorozata meghatározza azokat a géneket, amelyek kódolják azokat a fehérjéket és RNS-t, amelyek a sejteknek szükségesek maguk növekedéséhez és szaporodásához.A DNS mindegyik szálát sejtenként egyetlen példányként tartják fenn, míg a kromoszómán található géneket gyakran átírják az RNS sok példányába.
Az RNS három fő típusa
A sejteknek három fő típusú RNS-re van szükségük biológiai funkcióik végrehajtásához: mRNS, tRNS és rRNS. A fehérje előállításához templátként szolgál az mRNS, míg a tRNS és az rRNS segít a fehérje szintézisében. A fehérjéket szintetizáló celluláris gépeket riboszómáknak nevezzük, és ezek nagy komplexek, amelyek több különféle rRNS molekulából és több mint 50 fehérjéből állnak. Amikor egy mRNS molekula egy riboszómával kombinálódik, a tRNS illeszti az mRNS templátot az aminosavakkal, amelyek egy fehérjét alkotnak. Az rRNS feladata az aminosavak közötti kötések létrehozásának kémiai reakciójának elősegítése.
A sejtek sok riboszómát tartalmaznak
Egy tipikus állati sejt átlagosan 8-10 milliárd fehérjemolekulát tartalmaz. Minden fehérjét riboszómán kell szintetizálni, tehát egyértelműen nagyszámú riboszóma szükséges. Egy gyorsan osztódó sejt akár 10 millió riboszómát tartalmazhat.
A riboszómák rRNS-t tartalmaznak
A riboszómák két részből állnak, úgynevezett alegységekből, amelyek összekapcsolódnak egy mRNS-molekulával, és így fehérjét szintetizálnak. A riboszómában több mint 50 fehérje adja a riboszóma alakját és felépítését. Ezek a fehérjék négy nagy rRNS molekula körül vannak elrendezve, amelyek ugyancsak megadják a riboszóma szerkezetét, és elősegítik a két aminosav összekapcsolásának kémiai reakcióját. A riboszómák a sejtmagjában épülnek fel, ahol a DNS található. A magban az rRNS átíródik a DNS-ből és fragmentumokká dolgozódik fel, amelyeket a fehérjével együtt beépítenek, hogy riboszómákat képezzenek. A majdnem elkészült riboszómákat a sejtmagból a sejt citoplazmájába exportálják, ahol az összeállítás befejeződik, és elkezdhetik az mRNS fehérjévé történő transzlációját.
Az rRNS transzkripciója
Olyan sok rRNS-re van szükség, hogy egy sejthez szükséges akár 10 millió riboszómát el lehessen készíteni, hogy az rRNS-géneket tandemben megismételjük a fej-farok formájában a DNS-en. Egy tipikus állati sejt DNS-ében összesen körülbelül 100 másolat található a fő rRNS-génekről. Ezekre a tandem módon ismétlődő génekre szükség van a riboszómák iránti nagy igény kielégítéséhez. De még ezen gének 100 példányánál a sejteknek még sok másolatot átírniuk kell az rRNS-t, hogy előállítsák a szükséges riboszómák számát. Ez az oka annak, hogy sok rRNS-példány van az rRNS-gén minden egyes példányánként sejtenként.