Tartalom
A galvanizálás egy évszázados technika, amely megváltoztatja a felület tulajdonságait azáltal, hogy bevonattal borítja a fém alá. Míg a galvanizálást általában a korrózió megelőzése érdekében végzik, addig a rozsdamentes acél, magas (10–11%) krómtartalmával, eredendően ellenáll a korróziónak, a foltoknak és a rozsdanak, bár nem teljesen ellenáll a foltnak.A borítást esztétikai okokból is végezzük, hogy a fém könnyebben forrasztható legyen, tartósabbá vagy keményebbé váljon a fém, csökkentjük a súrlódást, hogy a festék könnyebben tapadjon, hogy a fém többé-kevésbé vezetőképes legyen, vagy megvédje sugárzás.
Galvanizálás
A galvanizálás, más néven elektrodeposíció, acél bevonására szolgáló módszer, amely összehasonlítható az akkumulátor fordított irányú működtetésével. Ahelyett, hogy elektronokat szabadítana fel áram létrehozására, mint az elem, az galvanizálás az extra elektronokat az ionos fém felületén egy anóddal köti. Az anód az oldatban pozitív töltésű fém, amely nemionos filmet hoz létre az acélon. Ezt a módszert használják a rozsdamentes acél réz lemezezésére egy késztermékként, amely ötvözi az acél szilárdságát a réz vezetőképességével.
Ecsettel borítás
A kefe bevonása a galvanizálás speciális típusa, és ez a módszer a rozsdamentes acél aranyozással történő elõnyös elõállításához. Gondos tisztítás és polírozás után a rozsdamentes acélt nikkelkeverő oldattal készítik el. A fém áthaladó áramával, akárcsak a szokásos galvanizálás során, az aranylemezt felcsiszolják, amely lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy mely szakaszok vannak bevonva és melyek nem.
Elektromos galvanizálás
Az elektro nélküli lemezelés, azaz azért, mert a folyamat nem használ külső energiát, olyan vizes oldatot tartalmaz, amelyben több kémiai reakció zajlik egyszerre. A nátrium-hipofoszfit vagy más redukálószer hidrogén-ionként hidrogént szabadít fel, amely negatív töltést eredményez a bevonandó acélon. Ez lehetővé teszi más pozitív töltésű fémek számára, hogy filmet képezzenek az acélon.
Króm
A krómlemez létrehozásához több lépés szükséges az acéllemez bevonására. Ugyanezen eljárás megismétlése után az acélt először rézbe, majd nikkelbe, majd végül krómba borítják. Minden fémnek affinitása van az előtte bevont fémhez. Ha valamelyik lépést átugorja, a rétegek végül leválnak.