A só rendkívül jól oldódik vízben. A tengeri vagy az óceánvíz a sóellátás egyik fő forrása. Az ősidők óta a só kiváló árucikk volt, és annyira értékelték, hogy a világ számos pontján pénznemré váljon. A só kinyerése a tengervízből a víz elpárologtatásával és addig történik, amíg a só nem kristályosodik. A kristályosodás akkor fordul elő, amikor egy vegyi anyag koncentrációja meghaladja az adott oldószer oldhatóságát. A kristályképződés kezdete magkristály hozzáadásával vagy szabálytalanság jelenlétével történik a tartály felületén.
Sóoldatot képezhet só hozzáadásával a vízhez. Adjunk sót keverés közben egy főzőpohárba, amíg a só nem oldódik fel. Ez telített sóoldatot képez. Elérte a víz sójának maximális oldhatósági pontját a helyének hőmérséklete és nyomása alatt.
Melegítsük a sóoldatot egy főzőlapra, hogy kissé emeljük a hőmérsékletet. Az új hőmérsékleten a só oldhatósági tulajdonságai megváltoztak.
Adjunk sót a forró oldathoz, amíg többé nem oldódik fel a só.
Kapcsolja ki a főzőlapot, és hagyja az oldatot lehűlni. A hőmérséklet csökkenésével az oldat a telítettségről a túltelítettségre változik. Túltelített állapotban a kristályosodás bármikor megtörténhet.
A kristályosodást keverőrudakkal kezdeményezze, hogy a főzőpohár oldalát a sóoldat felülete alatt megkarcolják. A karcolás biztosítja a helyet a kristályok kialakulásának. A főzőpohár megkarcolásának alternatívájaként egy vagy két sókristály hozzáadása az oldathoz a reagens palackból. A kristály képezi a kristályosodás magját. A hőmérséklet csökkenésével a forró oldathoz hozzáadott extra só kihúzódik az oldatból, mert az alacsonyabb hőmérsékleten meghaladja a sók oldhatóságát.