Tartalom
A mágneses iránytű a legismertebb az irány megkeresésére használt műszerek közül. Ez a legrégebbi navigációs eszköz, és a vitorlázóknak évszázadok óta segítséget nyújt a tengerek átkelésében. A tengerészek mágneses iránytűket használhatnak a hajó helyzetének rögzítésére a térképen, a látható objektumok csapágyazásához, valamint egy adott pálya irányításához.
Történelem
A mágneses iránytű pontos eredete és az első használatának dátuma ismeretlen. Bizonyos azonban, hogy az ókori görögök tisztában voltak a mágnesesség vonzó tulajdonságaival, és a kínaiak valószínűleg tudták, hogy a vasrudak irányított észak-déli tulajdonságot szereztek, amikor akár 2000 évvel ezelőtti egy állványkövön megsimozták. Ez az ötlet a 10. században jutott el Európába, és valószínűleg az arab kereskedők vezették be, akik Kínából szerezték az információkat. A 12. században a mediterrán térségben egyszerű mágneses iránytűket használták, bár gyakran megbízhatatlanok voltak. A középkorban a mágneses iránytűket széles körben használták, de keveset tudtak azok működéséről.
Hogyan működik
A Föld két mágneses pólusa, amelyek az északi és a déli pólushoz közel helyezkednek el, azt jelenti, hogy a Föld hasonlít egy óriási mágneshez, amelyet mágneses mező vesz körül. Ez a mágneses mező miatt a mágneses vas tűk észak-déli helyzetbe fordulnak, amikor egy szálból lógnak, vagy egy vízben lebegő fadarabba vezetik. Eredetileg a tűk mágnesesedtek, ha egy mágneses kőzettel megsimogatták őket, amelyet lodestone néven ismertek. Mivel ez a hatás átmeneti volt, a hajók hajóköveket hordoznának annak érdekében, hogy az iránytű tűjét megüsítsék, amikor a mágnesessége elhúzódott.
Pontosság
A tengerészek, köztük a Columbus is, tudták, hogy a mágneses iránytű már a 15. században nem mutatta pontosan a Föld valódi északi részét. Valójában a tű egy valódi északi szöget zár be, és ez a szög a földgömb egyik területétől a másikig változik. A probléma megoldása érdekében a tűket egy kártya alá helyezték egy éles tűre és egy kis dobozba helyezték. Ezeket az iránytű kártyákat eredetileg 32 ponttal jelölték meg fokok helyett. A pontok megegyeztek a tengerészek számára ismert szélirányokkal. Az északi, déli, keleti és nyugati jelölési pontokat bíboros pontnak nevezték.
Nehézségek
Még a korai iránytűket négyzet alakú dobozokba is felszereltek, amelyekhez elforduló gyűrűk tartoztak. Ez lehetővé tette az iránytű olyan felfüggesztését, amely megakadályozta, hogy vadul mozogjon a hajó durva tengerek mozgásával. A vashajók problémát jelentenek a mágneses iránytűk számára, mivel saját mágneses tereik befolyásolják a leolvasást. A probléma kiküszöbölése érdekében a mágneseket és a mágnesezetlen vasdarabokat az iránytű közelébe helyezik, a hajó mágnesességének semlegesítésére szolgáló módszerként. Ha egy mágneses iránytűt használnak a Föld mágneses pólusaihoz, akkor használhatatlanná válik. Ezeknél a pólusoknál az erőtér függőlegesen konvergál a régióra, csaknem 90 fokos dőléssel és csak gyenge vízszintes intenzitással. Ez megdönti az iránytű tűt felfelé vagy lefelé a földbe, és csak az iránytű felé fordul.