Tartalom
- Növekedés és fejlődés
- Az élő dolgok jellemzői: Homeosztázis
- A sejtek belső és külső mozgása
- Sejtes szaporodás
- Energiafelhasználás a sejtekben
A sejtek az alapvető egységek, amelyek az egész életét alkotják, lényegében "biológiai egység". Az egysejtű organizmus egyetlen sejtből áll, míg a többsejtű organizmusok milliárd sejtből állnak, amelyek különböző szinteken vannak elrendezve. A sejtek megjelenése és működése eltérő lehet, bár az sejtek megjelenése eltérő lehet, az élő sejteknek sok közös tulajdonsága van.
Növekedés és fejlődés
Általában a sejtek egy bizonyos méretre növekednek, majd leállnak. A sejtek növekedése belső és külső tényezők miatt megszűnik.
A növekedési faktorok a sejt környezetében levő fehérjék, amelyek a plazmamembránhoz kapcsolódnak, és a sejteket tovább növelik. A növekedési faktorok miatt a sejtek növekednek anélkül, hogy a sejtosztódást megkezdenék. A közvetlen környezet más sejtjei növekedési faktorokat szekretálhatnak a sejtek környezetébe, hogy befolyásolják más sejtek növekedését, mint az ideg növekedési faktor (NGF) esetében. A kutatók fontolóra veszik a növekedési faktorok használatát a sebgyógyulás elősegítésének eszközeként.
A sejtek növekedése leállhat, miután a sejtmembrán, amely körülveszi a sejtet, megérinti más sejtek membránjait. A sejtben bizonyos gének irányítják a fehérjék szintézisét, amelyek megállítják a sejtnövekedést. Ha ezen útvonalak bármelyike meghiúsul, a sejtek ellenőrizetlenül nőnek fel, és rákdaganatok kialakulásához vezetnek, mondja a Nemzeti Biotechnológiai Információs Központ.
Az élő dolgok jellemzői: Homeosztázis
A homeosztázis állandó belső környezetet jelent. A túléléshez a sejteknek stabil környezetet kell fenntartaniuk önmagában, a sejtön kívüli változásoktól függetlenül. A sejtmembránok lehetővé teszik a sejtek számára, hogy szabályozzák a helyzetet a sejtekben. Egyes anyagoknak belül kell maradniuk, míg más anyagoknak a határokon kívül kell maradniuk.
A sejtek szabályozzák a bejövő és kimenő víz mennyiségét, hogy megőrizzék a víz egyensúlyát a cellában a cellán kívüli mennyiséghez viszonyítva. Ugyanebben az érben bizonyos életképes celluláris folyamatok csak nagyon specifikus pH és hőmérsékleti körülmények között zajlanak. A pH az anyag savasságának mértéke.
A sejtek fenntartják ezt a stabilitást a visszacsatoló hurkok segítségével. Egy visszacsatoló hurokban egy sejt észleli bizonyos anyagok, például nátrium koncentrációjának változásait, majd megváltoztatja ezen anyagok mennyiségét a sejtekbe belépve és onnan kilépve a sejtmembránba ágyazott komponensek finomítása révén.
A sejtek belső és külső mozgása
Minden sejt valamilyen mozgást mutat, akár belül, akár kívül. A sejtmozgás mind az egysejtű, mind a többsejtű organizmusokban megtörténik. A belső sejtmozgás a sejten belüli organellákra utal, amelyek a sejt belső citoszkeletonjának segítségével a sejt más részeire mozognak.
Sok sejt is egymástól függetlenül mozog. A sejtek olyan vékony külső szerkezetek eredményeként mozognak, mint például a cilia és a flagella. A sok csíra szinkron lepattanása az egysejtű szervezeteket, például a paraméciát folyadékokon keresztül hajtja, míg az egyetlen kócsag oda-vissza korbácsol, hogy a sperma sejteket előre tolja, hogy egyesüljenek egy petesejttel.
Sejtes szaporodás
A legtöbb sejt szaporodik a mitózis (más néven sejtosztás) folyamatán. A mitózis az egysejtű és a többsejtű szervezetekben is előfordul. Az egysejtű lények esetében a sejtek megkettőzik magukat szaporodás céljából, míg a többsejtű szervezetekben a mitózis helyettesíti a régi sejteket, és felelős a szövet növekedéséért.
A mitózis két olyan lánysejtet eredményez, amelyek az eredeti sejt pontos genetikai anyagával rendelkeznek. A mitózisban a genetikai anyag - amely az egyes sejtek szerkezetét és működését diktálja - megismétlődik, és a sejt osztódik a közepén, mindegyik új sejtnek az eredeti sejttel azonos szerkezete van.
Energiafelhasználás a sejtekben
A sejteknek energiára van szükségük minden funkció ellátásához, beleértve a fehérjetermelést és a sejtosztódást. A sejtek által felhasznált energia tipikusan adenozin-trifoszfátnak (ATP) nevezett vegyület formájában fordul elő. Sok sejtben a glükóznak nevezett anyag, amely egy egyszerű cukor, kémiai reakcióba lép az oxigénnel, hogy ATP-t hozzon létre.
Így minden energia végül a növényi sejtekből származik a fotoszintézis folyamatán, ahol a növények a nap fényének energiájával szén-dioxidot és vizet vesznek oxigén és glükóz előállítására. A növényi sejtek maguk használják a glükózt; viszont azok a szervezetek, amelyek növényeket vagy növényi tápanyagokat fogyasztanak, glükózt kapnak saját energiaszükségletükhöz.