Tartalom
A DNS-e, a genetikai kód, amely alapját képezi minden, a szem színétől a cukorbetegségre való hajlamig, mérhető hatással lehet az intelligenciájára. A kapcsolat azonban nem olyan egyszerű, mint néhány gén örökölése és azonnali zsenigé válás. A valóságban a genetika és az intelligencia hányadosa közötti összefüggések bonyolultak, és az emberek környezetének jelentős hatása lehet bármilyen genetikai kiindulási tetejére.
Az intelligencia meghatározása
A gének és az intelligencia összekapcsolásának problémája az, hogy senki sem ismeri pontosan, hogyan kell meghatározni az intelligencia fogalmát. Az IQ tesztek a képességek széles skáláján mérik a teljesítményt, és ezeket a képességeket az agy különböző területei, nem csupán egy szabályozza. Az intelligencia értékelésének két általános módja magában foglalja annak meghatározását, hogy mennyire jól tanulja meg és alkalmazza az ismereteket, valamint hogy mennyire képes megoldani a még soha nem látott problémákat, de lehetnek más összetevők, amelyek még nem pontosan definiáltak.
Általános örökölhetőség
Az ikrekkel, a családtagokkal és a nagyközönséggel végzett vizsgálatok mind a genetika és az intelligencia kapcsolatát mutatták, de a pontos géneket és mechanizmusokat még mindig vizsgálják. A „Molecular Psychiatry” folyóiratban közzétett 2011. évi tanulmány becslése szerint a kristályosodott típusú intelligencia variációjának 41% -a, amely magában foglalja a megtanult tudás összegyűjtésének és megtartásának képességét, és a folyadék típusú intelligencia variabilitásának 51% -a - a helyszíni gondolkodás és a problémamegoldás a genetikán alapul. A kutatók emellett megjegyezték, hogy az adatok, amelyek több mint 3500 felnőttre és 500 000 genetikai markerre vonatkoztak, erősen sugallják, hogy az intelligenciát sok, egymással összhangban működő gén szabályozza, és hogy minden génnek csak nagyon kis hatása van a sajátjára.
Specifikus gének
Néhány gént összekapcsolták a magasabb IQ-val, de a hatások nem mindig egyértelműek. Például 2007-ben a szent Louis-i Washington Egyetemi Orvostudományi Egyetem kutatói úgy találták, hogy a hetedik kromoszómán található CHRM2 nevű gén mérhető hatást gyakorolt az IQ teljesítményre. A teljesítmény-IQ olyan személyek képessége, hogy magas pontszámot szerezzenek a látás-motoros koordináció, a térbeli észlelés, a logikus érvelés és az absztrakt problémamegoldás tesztein. A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy a gén valószínűleg akár 100 mással is kölcsönhatásba lép, tehát egy adott variáns rendelkezése nem befolyásolja az általános IQ-t, kivéve, ha a többi gén megfelelő változatai is vannak. Ez a gén nem befolyásolta a verbális készségeket is, amelyek az IQ tesztek külön alkotóeleme.
szempontok
Noha az a gondolat, hogy génjei befolyásolják intelligenciáját, valójában nem vitatják, a legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy az eddig azonosított géneknek nem lehet annyira nagy hatása, mint ahogy korábban gondoltuk. A „Pszichológiai Tudomány” kiadványban megjelent 2012. évi cikk megállapította, hogy sok korábban az IQ-hoz kapcsolt gén, köztük a CHRM2, lehet, hogy nincs olyan erős hatása, mint gondolnák. Az új kutatás továbbra is kapcsolatot mutat a genetika és az IQ között, ám a specifikus génekkel való kapcsolat hiánya azt jelentheti, hogy a gének közötti interakciók, illetve a gének és a környezet kölcsönhatásai a korábban gondoltak szerint sokkal fontosabbak. A 2010-ben a "PLOS One" -on közzétett tanulmány bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az epigenetek befolyásolhatják, hogy az intelligenciával kapcsolatos gének mennyire járulnak hozzá az általános IQ-hoz. Az epigenetikus változások a DNS-molekula olyan változásai, amelyek befolyásolják a génjeid expresszióját, de nem változtatják meg a specifikus genetikai kódot. Ezek a változások, amelyek általában az embrionális és a korai gyermekkori agyi fejlődés során fordulnak elő, többek között a metilcsoportok hozzáadása vagy eltávolítása a DNS-szálon és a szabályozó fehérjék módosítása a DNS-en.