Tartalom
- A tények
- A múltba nézés
- Ismerkedés a Föld rétegei
- A változások dokumentálása
- Kövületek és olaj
- Evolúció
- A fosszilis rekord
A kövületek az ősi élet nyomai. Sok ember számára a „fosszilis” szó valószínűleg egy kissé megkeményedett csont vagy héj képét idézi fel, ám a fosszilis anyagoknak sokféle formája lehet. A levél im, a borostyánban tartósított rovar vagy a láb mind példák a különféle kövületekre. A tudósok kövületeket használnak arra, hogy információkat gyűjtsenek a szervezetek életéről és evolúciós kapcsolatairól, a geológiai változások megértésére és még a fosszilis tüzelőanyag-tartalékok megkeresésére is.
A tények
A Föld legrégebbi kövületei körülbelül 3,8 milliárd éves, vagyis csaknem milliárd évvel fiatalabbak, mint maga a bolygó. A növények, állatok és rovarok mindegyike meghagyhat fosszilis maradványokat, de a teljesen puha testű organizmusok, például a medúza, kevésbé valószínű, hogy elhagyják a kövületeket, amikor elmennek. A kemény testrészek, mint például a fogak, a csontok és a héj, valószínűleg megmaradnak (1. hivatkozás).
A múltba nézés
A fosszilis maradványok betekintést nyújthatnak nekünk az őskori növények és állatok táplálékának, szaporodásának és még viselkedésének módjáról is. Időnként a fosszíliák bizonyítékot szolgáltathatnak arra is, hogy a fosszilis organizmus hogyan vagy miért halt meg.
Ismerkedés a Föld rétegei
A kövületeket nem csak az egyes szervezetek megértésére használják. A geológusok kövületeket is használnak az úgynevezett biostratigráfiai korrelációhoz, amely lehetővé teszi a kutatók számára, hogy életkor szerint különbséget tegyenek a kőzetrétegekkel különböző helyszíneken, attól függően, hogy milyen hasonlók az egyes kőzetrétegek kövületei. Ez az információ segít megérteni, mikor alakultak ki a kőzet különböző rétegei, még akkor is, ha nagy távolságok választják el őket (1. hivatkozás).
A változások dokumentálása
A környezeti értelmezés, vagy annak megértése, hogy a Föld hogyan változott az idő múlásával, egy másik olyan terület, ahol a fosszilis anyagok felbecsülhetetlen bizonyítékokat szolgáltatnak. Az egy adott helyen található fosszilis típus megmutatja nekünk, hogy milyen környezet létezett a fosszilis képződésekor. Például, ha találsz fosszilis tengeri állatokat, például lábafejű lábakkal a hátsó udvarban található homokkőben, akkor tudja, hogy volt egy óceán, ahol a ház most áll (1. hivatkozás).
Kövületek és olaj
A fosszíliáknak gyakorlati és kereskedelmi alkalmazásuk is van. Az energia- és műanyagiparban használt olaj hajlamos arra, hogy meghatározott típusú kőzetrétegekben gyűjtsön. Mivel a kövületek a fentiekben ismertetett különféle kőzetrétegek korának megértéséhez felhasználhatók, az olajkút feltárásakor felszíni kövületek tanulmányozása segíthet a munkavállalóknak az olaj- és gázkészletek megtalálásában (2. hivatkozás).
És természetesen a szén, az olaj és a gáz magukat fosszilis tüzelőanyagoknak is nevezik, mivel őskori organizmusok szerves maradványaiból képződnek.
Evolúció
A fosszilis anyagok egyik legfontosabb funkciója talán tudományos szempontból az, hogy ezek egy bizonyítékot alkotnak az evolúció megértéséhez. A fosszilis bizonyítékokból összeállított információk felhasználásával a tudósok rekonstruálhatják a már nem létező állati testtípusokat, és összeállíthatnak egy „életfát” az organizmusok evolúciós kapcsolatának leírására (3. hivatkozás).
A fosszilis rekord
A fosszilisizáció viszonylag ritka folyamat. A legtöbb organizmust nem őrzik meg a fosszilis nyilvántartásban. Mivel például a lágy testű szervezetek általában nem képeznek kövületeket, „hiányosságok” lehetnek a kövület nyilvántartásában.
Sok kivételes fosszilis lerakódás mindazonáltal meglepően részletes betekintést nyújt a múltba, és lehetővé teszi a tudósoknak, hogy teljesebb képet készítsenek a Föld életének történetéről (2. forrás).