Tartalom
Az ökoszisztémák, röviden az ökológiai rendszerekre, a biotikus, abiotikus és kulturális elemek kölcsönhatásából származnak. A biotikus és kulturális alkotóelemek mindegyike élő ember, nem ember és ember, beleértve az ökoszisztéma mikroszkopikus életét is. Az abiotikus alkotóelemek nem élettelen dolgok, különösen az ökoszisztémán belül létező környezeti elemek, például víz, szennyeződés és levegő. A sivatagi ökoszisztémában a rendszernek sivatagnak minősülő része nem élő.
Szikla
A sivatag melege gyakran megnehezíti az élőlények - mind növényi, mind állati - életét, így hatalmas területeket hagynak szabadon. A legtöbb más ökoszisztémahez hasonlóan a sivatagban sziklák és egyéb szilárd földdarabokat találnak. Bizonyos típusú féldrágakő anyagok, például a kvarc megtalálhatók a sivatagi ökoszisztémák kőzeteiben.
Homok
Finom kőzetrészecskékből álló homok valószínűleg a sivatagi ökoszisztéma legmegfelelőbben azonosítható elem. Ahogy a szél sík talajon fúj, kevés növényzettel, így pajzsot biztosítva, a kőzetdarabok homokot képeznek.
hegység
Noha a hegyek általában nem kapcsolódnak a lapos, nyitott sivatagok képéhez, a hegyek gyakran megtalálhatók az ökoszisztémában. A több millió éven át tartó erős szél okozta a sivatagi hegyek gyakran meredek és sziklák, nem pedig sima és gördülő.
Víz
Noha a sivatagi ökoszisztémában nem olyan bőséges, mint másokban, a sivatagban még mindig megtalálható a víz. A sivatagban létező néhány életfajta a víz jelenlététől függ, a folyókatól az esőig és a lefolyásig.
Levegő
Bár a levegő mindenütt jelen van az ökoszisztémákban, a sivatag létrehozásában különösen fontos szerepet játszik. A vegetáció hiánya lehetővé teszi a szél fújását a földön, és lassan faragja fel a sziklákat, ami homokot és hegyeket eredményez. Szélének köszönhetően a homokdűnék és a természetes hidak is látványosak lehetnek.