Tartalom
- 1 - A Nap csak a normál, átlagos csillag
- 2 - A nap szerkezete rétegezett
- 3 - Emberi szempontból a Nap valóban, igazán nagy
- 4 - A Suns felszíni tevékenysége ciklikus
- 5 - A örvénylő mágneses mező
- A Nap lenyeli a Földet
A nap csak az milliárdok és milliárdok csillagok egyike az univerzum azon részének, amelyben láthatjuk, de a csillag az, amely életet ad a Földnek, tehát az a csillag, amelyben az emberek jogosan a leginkább érdeklődnek. Ha a galaxis más részeinek civilizációiból származó lények valaha is nyilvánosan kommunikálnak velünk, valószínűleg összetörik azokat a nagyszerű illúziókat, amelyek a hazai csillaggal kapcsolatban állhatnak.
Persze, innen néz ki nagyszerű és meleg, de összehasonlítva más csillagokkal, kicsi és viszonylag hűvös. Lehet, hogy otthont ad egy világrendszernek, de ez a várakozásnak megfelel, amennyire a csillagok megy. "Semmi látnivaló, emberek!" Zihálhatják az idegenek, amikor a többdimenziós űrlámpájuk a drámaibb csillagrendszerek felé irányul.
Nem lenne szabad elriasztani egy ilyen megrázkódtatott találkozástól, ha az előfordulna. A nap fizikai tulajdonságai nem feltétlenül különösek a többi csillaghoz képest, ám ezek a tulajdonságok az emberi élet előidézését eredményezték, és az nem csak különleges; csodálatos.
A nap számtalan tulajdonsága van, amelyeket értékelni kell, de itt van öt legjelentősebb, plusz egy bónuszos betekintés a nap jövőjébe.
1 - A Nap csak a normál, átlagos csillag
Az asztrofizikusok a napot sárga törpként sorolják be, amely azonnal elképzelést ad neked arról, hogy hol áll az univerzumot lakó többi csillag vonatkozásában, amelyek közül néhány óriások. Tudományos szempontból a nap besorolása: I. népesség, G2V csillag (V a római szám 5).
A galaxis részeinkben a legtöbb csillag az I. lakosságú csillag. Fémgazdagok, ami azt jelenti, hogy viszonylag fiatalok. A fémeket a nagy csillagok haldokló szakaszában állítják elő, és az I. lakosságú csillagok a csillagok törmelékéből születnek. Az I. lakosság csillagai általában legfeljebb néhány milliárd évesek. A napok kora becslések szerint 5 milliárd év.
A G betű a napok spektrális osztályozására utal, amely azt méri, mennyire meleg és fényes a többi csillaghoz képest. Hét csillagbesorolás van, O, B, A, F, G, K és M. betűkkel jelölve. O olyan hatalmas csillagokat jelöl, amelyek annyira forróak, hogy kék fényt bocsátanak ki, és M olyan hűvös törpe csillagokat jelöl, amelyek az infravörös tartományban fényt bocsátanak ki. . Sárga törpeként a nap mérete és hőmérséklete az átlag alatt van.
A V római szám azt jelzi, hogy a nap fő sorrendű csillag, azaz életének középső részén van, amelynek során a hidrogén héliumba történő fúziója a magjában elegendő nyomást generál a gravitációs összeomlás megakadályozására. A 2-es szám pontosabban a spektrális jellemzőkre vonatkozik.
Az, hogy egy csillag a fő sorozatban marad-e, leginkább annak tömegétől függ. A nap a fő sorrendben 5 milliárd évig volt, és további 5 milliárd évig ott marad.
2 - A nap szerkezete rétegezett
A Napnak nem csupán nagy égő gázgömbje, hanem egy összetett belső szerkezete is van, amely négy különálló réteget alkot. A tudósok tovább osztják a külső réteget, a légkört, három alrétegre. A nap hat rétege magában foglalja a magot, a sugárzó zónát, a konvekciós zónát, a fotoszférát, a kromoszférát és a koronát.
A mag: A nap legforróbb része, a mag, ahol történik a hidrogénfúzió. A gravitációs erők annyira erősek a magban, hogy a hidrogént egy folyadékba nyomják, amelynek víz sűrűsége körülbelül 150-szerese. A hőmérséklet a magban 15 millió Celsius fok, vagy 28 millió Fahrenheit fok.
A sugárzó zóna: A magot közvetlenül körülvevő zóna sűrűsége csökken a növekvő sugárral, de még mindig elég sűrű ahhoz, hogy megakadályozzák a fény eljutását. A magban folyamatosan zajló fúziós reakció által keltett sugárzás 100 000 évig tart ahhoz, hogy visszatérjen a sugárzó zónában, mielőtt az űrbe kerül.
A konvekciós zóna: A konvekciós zóna egy nagyon turbulens terület, amely 200 000 km mélységtől a látható felületig terjed. Ebben a zónában a sűrűség olyan szintre esik, amely lehetővé teszi a magból származó fény hővé alakulását. A túlhevített gázok és plazmák felemelkednek, lehűlnek és ismét leesnek, és komplex üstből állnak, nagy buborékokból, konvekciós celláknak.
A fotoszféra: A napfény légköre, amely a Földről látható, a fotoszféra. A hőmérséklet 5800 C-ra (10 000 F) lehűlt. A fénygömböt napfények és napfények jelölik, amelyek sötét, hűvös területek, amikor a nap mágneses tere áttör a felszínre.
A kromoszféra: A kromoszférában, amely körülbelül 2000 km-rel fekszik a fényszféra felett, a hőmérséklet 20 000 C-ra emelkedik. Ennek a rétegnek az a neve, mert így van, mert a kibocsátott fény színe vöröses lesz.
A korona: A nap legkülső rétege, a korona általában láthatatlan, de a Földről a teljes napfogyatkozás során láthatóvá válik. A gázok sűrűsége körülbelül milliárdszor kevesebb, mint a víznél, de a hőmérséklet akár 2 millió C (3,6 millió F) is lehet. Ennek a növekedésnek az oka nem teljesen tisztázott, de a tudósok azt gyanítják, hogy ennek köze van az ott folyamatosan fellépő mágneses viharokhoz.
3 - Emberi szempontból a Nap valóban, igazán nagy
Az univerzum többi csillagának a nap törpe lehet, de a Földön élők számára érthetetlenül hatalmas. A nap egyik leggyakrabban idézett tulajdonsága az, hogy 1,3 millió Föld méretű bolygót helyezhet el benne. Ha ezeket a bolygót egymás mellé rendezné, akkor 109-re kellene rájuk, hogy átfedje a nap átmérõjét.
A statisztikák szerint a nap átmérője körülbelül 1,4 millió km (864 000 mérföld), kerülete pedig körülbelül 4,4 millió km (2,7 millió mérföld). Térfogata 1,4 × 1027 köbméter és tömege 2 × 1030 kilogramm, ami körülbelül 330 000-szerese a föld tömegének.
Annak ellenére, hogy a nap oly nagy a Földhez képest, fontos megjegyezni, hogy a tudósok megfigyelték a csillagokat, amelyek sokszor nagyobbak. Az eddig megfigyelt egyik legnagyobb csillag a vörös óriás Betelgeuse. Körülbelül 700-szor nagyobb, mint a nap, és körülbelül 14 000-szer fényesebb. Ha elfoglalja a napfényeket, akkor a Saturn keringőig terjed.
4 - A Suns felszíni tevékenysége ciklikus
A nap mágneses tere 11 évente váltja a polaritást, és ezzel létrejön a napfolt és a napsugárzás megfelelő ciklusa. Az egyes ciklusok elején és végén a napfoltos aktivitás gyenge vagy egyáltalán nem létezik, és az aktivitás maximális az egyes ciklusok középpontjában.
A nap felszíni aktivitása a Földön mindenkit érint. A magas felületi aktivitás időszakaiban, amikor a napsugárzások gyakoriak, az aurora erősebb lesz, és a megnövekedett sugárzás befolyásolja a kommunikációt, és akár egészségi veszélyt is jelenthet.
A legismertebb napsugárzás-zavar 1859-ben történt. A Carrington szuperfáklyának nevezték meg a globális távíró rendszereket. Ha egy ilyen esemény ma történt, néhány tudós úgy gondolja, hogy globális katasztrófát okozna.
Mivel a naptevékenységnek ilyen hatása lehet a Földre, a tudósok 1755 óta figyelik, amikor megfigyelték az első ciklus kezdetét. Azóta a nap 24 teljes ciklust tapasztalt. A 25. ciklus 2019-ben kezdődött, és a 24. ciklusból való átmenet szokatlanul csendes volt, ami zavarba ejtette a napfény aktivitását nyomon követő tudósokat.
5 - A örvénylő mágneses mező
A csillagászok úgy vélik, hogy a nap és az összes bolygó egy űrgáz felhőből jött létre. Ahogy a gáz a gravitáció hatására összehúzódott, forogni kezdett, és amire számíthatsz, a nap továbbra is forog. Mivel nagy gázgolyó van, nem adja el ezt a tényt könnyen. A tudósok tudják, mert képesek megfigyelni a napfoltok mozgását a felszínen.
Mivel a nap többnyire gáz, annak különböző részei eltérő sebességgel forognak. Az egyenlítői régió forgási periódusa 25 nap, de a sarki szakaszon a forgás 36 napot vesz igénybe. Ezen túlmenően a mag és a sugárzó zóna szilárd testként viselkedik, és egységként forog, míg a konvekciós zónában és a fényszférában a forgatás kaotikusabb. A két forgási zóna közötti átmenetet tachocline.
Ne feledje, hogy a nap egy én csillagú népesség, ami azt jelenti, hogy fémeket tartalmaz. Ezek egyike a vas, a vas jelenléte a forgó testben pedig a mágneses mező receptje. A nap mágneses mezője kétszer olyan erős, mint a Föld, de mivel a nap sokkal nagyobb, a mezője sokkal távolabbi. A töltött részecskék áramának, amelyet a napszélnek neveznek, e mágneses mező legtávolabbi pontja a Naprendszer szélén is túlnyúlik.
A Nap lenyeli a Földet
Valószínűleg senki sem lesz a környéken, így láthatja, de a nap végül az űr egyik legfestőibb objektumá - bolygó-ködré - válik. Mielőtt ez megtörténne, a sárga törpe, amelyről megismertünk és amelytől függünk, növekszik és kiterjed, amíg külső sugara el nem éri a Föld pályáját. A nap elárasztja a földet, amely megszűnik, de nincs tragédia. Éppen ez történik a nap méretű csillagokkal.
A nagyon nagy, meleg csillagoktól eltérően, amelyek saját súlyuk alatt összeomlanak, hogy szupernóvá váljanak, és neutroncsillagokká váljanak, vagy akár fekete lyukakként ismert gravitációs szingularitásokká váljanak, a Nap nagyságaú csillagok sokkal nyugtattabbak.
Amikor a nap kifolyik a hidrogénből, hogy égjen a magjában, akkor összeomlik, de az intenzívebb gravitációs erők megkezdik a hélium-fúziós folyamatot, és az összeomlás új kibővítési periódussá alakul. A külső héj gömbölyűdik majdnem a Mars pályájára és lehűl, és a nap vörös óriás lesz.
Amikor a mag kifogy az olvadékony anyagból, akkor újra összeomlik, de a külső héj túl messze van ahhoz, hogy vonzza, és egyszerűen csak eltolódik. Időközben a szuper-forró mag eltávolítja az ionizáló sugárzási sugarakat, amelyek a diffundáló felhőt, amely jelenleg a bolygó-köd, zavaró színképré változtatják.
A Helix-köd, a Gyűrű-köd és más csillagközi csodák ismert képek megkóstolják, mi van körülbelül 5 milliárd év alatt a nap számára, ad vagy vesz egy eont.