Tartalom
A karbamid, kémiai képlete (NH2) 2CO, az egyik hulladék melléktermék, amely akkor keletkezik, amikor a test metabolizálja a fehérjéket felhasználás céljából. Bár a test hulladékként távolítja el a karbamidot, a vegyületnek számos ipari felhasználása van.
Történelem
1773-ban Hillaire M. Rouelle francia tudós elkülönítette a karbamidot az emberi vizeletből. Friedrich Wohler német vegyész karbamidot szintetizált ammónium-cianátból, amikor először valaki kémiai úton szintetizált egy szerves vegyületet. 1864-ben, Adolph Bayer német vegyész felfedezte, hogyan lehet barbiturátokat, központi idegrendszeri depresszánsokat létrehozni karbamid és malonsav reakciójával.
Testépítés
Amikor a test elfogyasztott fehérjéket használ, akkor azokat katabolizálja, hogy felszabadítsák az adenozin-5-trifoszfátot, más néven ATP-t. Az ATP a tárolt energia egy formája, amelyet a test felhasználhat az izmok működtetésére. A karbamid mellett a protein katabolizmus egyéb hulladék melléktermékei a szén-dioxid, a víz és az ammónia. A karbamid a vizelettel szabadul fel a testből.
Trágya
Az Amerikában évente előállított egymillió font karbamid nagy része műtrágyába kerül. A karbamid magas nitrogéntartalommal bomlik a talajban, és különféle növények táplálására használják.
Ipari
A karbamid olcsón előállítható és szállítható, és számos ipari felhasználást talált. A karbamid-formaldehid gyantákat ragasztóként gyártják fa- és papírtermékekhez. A karbamidot fagyállóban is használják, és szelektív katalitikus reduktorként használják a nitrogén-oxidok eliminálására a dízeltartályokból. A karbamidot dízeltartályokba permetezik, majd a káros salétrom-oxidokat nitrogénné és vízré alakítják.
Karbamid és betegség
A vizelet rendellenes karbamidszintje jelzi a vesebetegségeket. Vér karbamid nitrogén (BUN) és vizelet karbamid nitrogén (UUN) vizsgálatok a karbamid szintjére azok számára, akiknek veseelégtelenség vagy végstádiumú vesebetegség veszélyben van.