Tartalom
Az atom egy pozitív töltésű részecskéket tartalmazó atommagból áll, amelyet negatív töltésű elektronok felhő vesz körül. Az atomokon belüli elektronok egy sor "héjban" ülnek a mag körül, és minden héj rögzített számú elektronot tartalmazhat. A teljes külső héjú elemekről azt állítják, hogy stabil elektronkonfigurációval rendelkeznek. A stabil elektronkonfigurációjú elemek csak a periódusos rendszer egyetlen oszlopában (8. csoport) fordulnak elő. Ezért a periódusos rendszerben szereplő elemek túlnyomó része instabil elektronkonfigurációval rendelkezik.
Hidrogén
A hidrogén a periódusos rendszer legegyszerűbb eleme, amely egyetlen protont és egyetlen elektronot tartalmaz. Az egyetlen elektron az 1s héjában található, amely két elektrontal rendelkezik. Ezért a hidrogén elektronikus konfigurációja nem stabil. Az 1s-es héj kitöltése érdekében két hidrogénatom egyesíti és megosztja a második elektronot. Ezt kovalens kötésnek nevezzük, és ebben az esetben hidrogénmolekula képződéséhez vezetünk.
Nátrium
A nátrium a periódusos rendszer 1. csoportjába tartozik, és minden atom 11 elektronot tartalmaz. Egyetlen elektron található a külső 3s héjában, amely képes 2 elektronok tartására. Mivel ez instabil elektronkonfiguráció, a nátrium gyakran elveszíti külső 3s elektronját, pozitív töltésű iont hozva létre. A pozitív és negatív töltésű ionok molekulákat képeznek. Ezt ionos kötésnek nevezik, és a nátriumban számos molekulához vezet, beleértve a nátrium-kloridot.
Szén
A szén a periódusos rendszer 6. csoportjába tartozik, összesen hat elektronval rendelkezik. A külső 2p elektronhéjat két elektron foglalja el. Mivel a 2p héj hat elektronot tartalmazhat, a szén stabil elektronkonfigurációjú. Annak érdekében, hogy a szén stabil elektronkonfigurációt kapjon, ennek további négy elektronot meg kell osztania kovalens kötések útján. Ez a folyamat vezet nagy mennyiségű szénvegyülethez, például metánhoz.
Klór
A klór a periódusos rendszer 7. csoportjába tartozik és 17 elektronot tartalmaz. A külső 3p héjat öt elektron foglalja el, ezért stabil konfigurációhoz még egy elektronra van szükség. A klór gyakran nyeri ezt az extra elektronot azzal a költséggel, hogy negatív töltésű ionvá válik. Ez azt jelenti, hogy a klór bármilyen pozitív töltésű ionnal kombinálható, ionos kötést képezve. Jó példa erre a nátrium-klorid, amelyet asztali sónak is nevezünk.