Tartalom
A titrálás magában foglalja egy ismert koncentrációjú (titráns) oldat hozzáadását egy másik ismert mennyiségű ismeretlen koncentrációjú oldathoz (analit). Lassan adjuk hozzá a titrálót, amíg a reakció teljessé nem válik. Ezen a ponton meghatározhatjuk az ismeretlen oldat koncentrációját. A titrálás akkor éri el az ekvivalencia pontot (az elvégzés ideális pontját), amikor a reagensek befejezték a reakciót, azaz amikor a titráló anyag móljai megegyeznek az analit mooláival.
TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
A titráláskor eléri az egyenértékűségi pontot, amikor a két oldat nem reagál. Ez az ideális befejezési pont, és valamilyen mutatóval, például egy színes indikátorral feltárható, amikor nem lép fel látható reakció.
A titrálás típusai
A kombinált reakció titrálása magában foglalhatja az ellenkező ionok elemének titrálását. Az egyik ion titrálóként, míg egy másik ellenkező ion az analitként viselkedik. Időnként csapadék (oldhatatlan, ionos szilárd termék) alakul ki az ekvivalencia ponton. A sav-bázis titrálás magában foglalja egy sav vagy bázis hozzáadását az ellenkezőjéhez, hogy elérjük a semlegesítést. Általában a színváltozás mutatója vagy a pH-mérő jelzi az ekvivalenciapontot (semlegesítés), ha nincs látható reakció. Az ecet titrálásánál elején hozzáadunk egy fenolftaleinnek (pH-érzékeny szerves festéknek) nevezett indikátor oldatot az ecethez. Fenolftalein savas oldatokban (színtelen ecetben) színtelen, lúgos oldatokban sötét rózsaszínű. Az ecet titrálásának egyenértékűségénél egyetlen csepp nátrium-hidroxidot (a titrálószert) az egész ecet oldat halvány rózsaszínűvé válik.
Titráló berendezés
A titrálás beállításához Erlenmeyer-lombikra vagy főzőpohárra, ismert koncentrációjú (titráns) felesleges mennyiségű elemre, pontosan mért mennyiségű analitre (ismeretlen koncentrációjú oldat előállításához szükséges), indikátorra, kalibrált bürére ( üvegkészlet, amely lehetővé teszi egy adott mennyiségű oldat pontos adagolását) és egy büret állvány.
Titrálási eljárás
A titrálóberendezés felállítása és az analit mérése után vigyük át a vizsgálandó anyagot a lombikba vagy a főzőpohárba, ügyelve arra, hogy a szilárd elemanyagot desztillált vízzel öblítsük a tartályba. Adjunk hozzá még desztillált vizet, amíg az analit teljesen fel nem oldódik. Mérjük meg és rögzítsük az oldat térfogatát. Ha színes indikátort használ, adjon hozzá néhány cseppet a tartályba. Finoman kavarjuk a tartályt az analit oldat és az indikátor keveréséhez. Töltse meg a burettot a titránnal, és rögzítse a buretér tartójához. (Győződjön meg arról, hogy a büret hegye nem érinti a felületeket.) Helyezze a tartályt a büret alá és rögzítse a kezdeti térfogatot. Nyissa ki a büretcsapot, hogy hozzáadja a titránt a tartályhoz. Húzza el a tartályt, hogy megszabaduljon a megjelenő színtől. Ismételje meg ezt a lépést mindaddig, amíg nem szabadulhat meg a színtől. Ez az ekvivalencia pont.