Tartalom
- TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
- Azonnali környezeti hatások
- Robbanásveszélyes csapadék
- Sugárhatások
- Víz- és erdőszennyezés
Amikor egy atom- vagy nukleáris bomba felrobbant, az 1 megatonos robbanás mindent elpusztít vagy mérgezik egy két mérföldes körzetben. A csernobili erőműben 1986-ban bekövetkezett baleset, valamint az 1945-ben Hirosimára és Nagasakira dobott bombák betekintést nyújtanak a sugárzás és a termonukleáris robbanás rövid és hosszú távú hatására a környezetre. Ha elegendő nukleáris fegyvert robbantanak fel egy nagyszabású nukleáris háborúban, a Föld hatalmas területei lakhatatlanná válnak.
TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
Amikor egy atom- vagy nukleáris bomba felrobbant, az 1 megatonos robbanás mindent elpusztít vagy mérgezik egy két mérföldes körzetben. A csernobili erőműben 1986-ban bekövetkezett baleset, valamint az 1945-ben Hirosimára és Nagasakira dobott bombák betekintést nyújtanak a sugárzás és a termonukleáris robbanás rövid és hosszú távú hatására a környezetre. A radioaktív részecskék eljuthatnak az atombomba robbantásának helyétől, és mérföldeken keresztül szennyezik a földet és a vizet. A fertőzést követően a növények, állatok és emberek nemzedékeiben genetikai mutációk és betegségek is előfordulnak. A szennyezettség évtizedek óta fennáll.
Azonnali környezeti hatások
Amikor egy atombomba felrobbant, az eszközben lévő plutónium hasadásra kerül, óriási mennyiségű energiát szabadítva fel. Az első robbanás vakító villanást idéz elő, amelyet a robbanás területén 10 millió Celsius fokot elérő hőmérséklet követ. Az elektromágneses sugárzás tűzgolyó kialakulásához vezet. A kezdeti robbantás okozta zúzó szél elpusztítja az utakon található épületeket és fákat. Egyetlen 15 kilotonos bomba robbant fel Hirosima központjában a II. Világháború vége közelében, mindent elpusztítva a város 1 mérföldes körzetében. A közvetlen környezetre gyakorolt hatás a teljes pusztítás. A hőkibocsátás szélsőséges hője az útjában mindent ég, beleértve az állatokat, a fákat, az épületeket és az embereket. Sokan azok közül, akik nem haltak meg a sugárzásból vagy égtek, később rákos megbetegedések alakulnak ki a sugárzásból.
Robbanásveszélyes csapadék
Egy atombomba robbantása során radioaktív port hoz létre, amely az égből esik a robbanás helyének környékére. A szél- és vízáramok sokkal nagyobb sugárral továbbítják a port, mint a kezdeti robbanás, ahol a talaj, a vízellátás és az élelmiszerlánc szennyezi a port. Kezdetben keveset tudtak a radioaktív csapadékról. Az 1950-es években az Egyesült Államok tudósai a nukleáris fegyverek tesztelésével felfedezték, hogy a porban lévő részecskék osztott atomokból állnak, amelyek erősen radioaktív és veszélyesek. A nukleáris lerakódásból származó radioaktív részecskék a vadon élő és a háziasított állatokat, valamint a mezőgazdasági növényeket is szennyezhetik.
Sugárhatások
A csernobili erőmű sugárzása kibocsátja a tudósok számára a kis atomháború környezetre gyakorolt hatásait. A csernobili felszabaduló sugárzás mennyisége megegyezik egy tucat atombomba robbantásával olyan magasságban, amely maximális robbantást okozna. Csernobilon tíz napos égés során nagy mennyiségű jód-131 és cézium 137 nevű radioaktív részecskék kerültek a környezetbe. Ezek az izotópok különösen veszélyesek az élő szervezetekre.
Víz- és erdőszennyezés
A radioaktív részecskék eljuthatnak az atombomba robbantásának helyétől és szennyeződhetnek a víztestekkel, ideértve a vízi élővilágot is, mint a halak. Ezenkívül számos atombomba robbantása során bekövetkezett szennyeződés a bogyók és más növényi élet szennyeződését okozza a környező területeken és az erdőkben. Ugyancsak előfordulhatnak genetikai mutációk és betegségek az állatok és az emberek nemzedékeiben a szennyeződést követően. A csernobili erdőkben például az állatok magas radioaktív céziumtartalommal bírnak. A tudósok számítanak arra, hogy a szennyezés évtizedekig így marad.