Tartalom
A kovalens kötések olyan kémiai kötések, amelyekben két vagy több elem elektronok megosztása útján kapcsolódik össze, nem pedig az elektronok átvitele, mint az ionos kötések esetében. Ezek a kötések általában a periodikus táblázat nemfémes elemeivel fordulnak elő. A víz ismerős anyag, amely hidrogént és oxigént tartalmaz kovalens kötésekkel. Ezeket az elemeket kovalensnek tekintik. A kovalens kötéseket képező egyéb elemek közé tartozik a nitrogén, a szén és a fluor.
A nemfémek jellemzői
A periódusos rendszer két nagy csoportra oszlik: fémek és nemfémek. A periódusos rendszerben 18 nemfémet és több mint 80 fémet talál. Noha a nemfémek csoportja olyan elemeket foglal magában, amelyek sokféle tulajdonságot mutatnak, mindegyik elemnek van bizonyos közös dolga. Például a nem fémek hő- és villamosenergia-vezetők rosszabb vezetői, mint a fém elemek. A nemfémek kevésbé sűrűek, mint a fémek, és alacsonyabb az olvadás- és forráspontjuk. A nemfémek kovalensé tételének elsődleges jellemzője az, hogy erősen elektronegatívak, és ezáltal valószínűbb, hogy kovalens kötéseket képezzenek. A nemfémek az élő szervezetek szövetének legnagyobb részét alkotják.
A kovalens kötvények jellemzői
Mivel a nemfémek erősen elektronegatívak, ezért vonakodva adják el az elektronjaikat a kötési folyamat során. A kevésbé elektronegatív fém elemek kötés közben könnyen feladják elektronjaikat, hogy ionos kötéssel stabil vegyületet hozzanak létre. Az ionos kötés során sok fémek feladják az elektronokat a nem fémekhez. Az oktet-szabály alapján, amely kimondja, hogy az elemeknek az elektronok számát akarják elérni a legközelebbi stabil nemesgázként, vegyületeket képeznek két erősen elektronegatív nem-fémes elem között azáltal, hogy megosztják azokat az elektronokat, amelyeket egyik elem sem akar felhagyni. Mivel a kovalens kötések általában két nemféma között képződnek, ezek a vegyületek számos azonos tulajdonsággal rendelkeznek a nem fémes elemeknél.
Kovalens elemek
A periódusos táblázatban található nemfémes kovalens elemek a hidrogén, a szén, a nitrogén, a foszfor, az oxigén, a kén és a szelén. Ezenkívül az összes halogén elem, beleértve a fluort, klórt, brómot, jódot és asztatint, mindegyik kovalens nemfém elem. A rendkívül stabil nemesgázok, ideértve a héliumot, a neont, az argonot, a kriptonot, a xenont és a radont, szintén nemfémes kovalens elemek. Ezek az elemek kötéseket képeznek egymással az elektronok megosztásával, hogy vegyületeket képezzenek.
Közös kovalens vegyületek
A kovalens vegyületeket úgy kapják meg, hogy az első, a második és az azt követő elemeket felsorolják a vegyület képletében, majd a végső elemhez hozzáadják az "-id" végződést. Ha egy vegyület egy elemnél egynél több elektronot tartalmaz, akkor az elektronok számát az elem mellé indexben adják hozzá. Például a CF4 vagy szén-tetrafluorid egy kovalens vegyület, amelyet erős üvegházgáznak tekintünk. A Földön természetesen előforduló leggyakoribb vegyületek közül néhány nem fémből és kovalens kötésükből készül. Például a víz, vagy a H2O, a leggyakoribb vegyület a földön, és két hidrogén elektron és egy oxigén elektron közötti kovalens kötéssel jön létre.