Tartalom
Intelligenciájuk, játékos viselkedésük és a tengeren való átugranió képességüknek köszönhetően a delfinek az egyik legnépszerűbb óceánállat. Van azonban kulcsfontosságú különbség köztük és hal-barátjuk között. A delfinek emlősök, ami azt jelenti, hogy fiatalokat ápolják. A logisztika különbözik a szárazföldön ápoló emlősöktől, de a delfinek anyái lenyűgöző módon fejlődtek, hogy fiatalok számára tápanyagokat biztosítsanak, amelyekre szükségük van.
TL; DR (túl hosszú; nem olvastam)
A pazarlás megakadályozása és az áramvonalas tengertest fenntartása érdekében a delfinek fordított mellbimbókat és önkéntes tejkiürítést alkalmaznak fiatalok hatékony ápolására.
Víz alatti emlősök
A delfinek a tengeri emlősök sokféle fajtája. Egyes tengeri emlősök, például vidra és jegesmedve jobban megfelelnek a szárazföldi életnek, még akkor is, ha időt töltnek úszással. Mások, mint például a oroszlánfókák és a fókák, elsősorban a víz alatti élethez alkalmazkodtak, ám bizonyos feladatokhoz, például a párzáshoz és az öntéshez mégis visszamennek a földre.
A delfinek és a bálnák azon tengeri emlősök típusát képviselik, akik egész életüket víz alatt töltik, ami lenyűgöző evolúciós eseteket teremt nekik. Több ezer év alatt fejlesztették ki a tengeri élethez való képességeket biztosító tulajdonságokat, például korszerűsített testeket, hogy visszaszorítsák a húzást, és a békalábokat, hogy segítsenek úszni. Ezen adaptációk ellenére továbbra is az emlősök két fő jellemzőjét mutatják: Levegőt lélegeznek és fiatalokat ápolják.
Delfinek anatómiája
Az anya delfin anatómiájának különböznie kell a szárazföldön ápoló anya testétől. Egy emlősnek, például tehénnek vagy disznónak a testéből látható mellbimbók vannak, amelyekhez a baba bármikor hozzákapcsolódhat. A csecsemőnek nem kell aggódnia a tökéletes pecséttel történő reteszelés miatt, mert ez nem olyan nagy üzlet, ha egy kis tej kicsapódik. A víz alatti delfineknek azonban áramvonalakban kell maradniuk, hogy megakadályozzák a húzódást, és nem kockáztathatják, hogy szoptatják és elveszítik a tejüket a környező vízbe.
A női delfinnek két fordított mellbimbója van, amelyek az emlőrészekben, a has közelében helyezkednek el. Amikor a borjú készen áll a szopásra, a csőrét a résbe helyezi, hogy szilárd reteszt képezzen a fordított fejjel körül. E stimulációval az anya önként tejet ürít. Ez lehetővé teszi számára, hogy ellenőrizze a tejáramlást, tehát az egyenesen a borjára megy, és nem máshová.
Egy időben mind az anyának, mind a delfineknek fel kell szállniuk a levegőhöz, így az etetés gyorsabb, mint a legtöbb szárazföldi emlősnél. Ezért a delfin tej sűrű tápanyaggal, gazdagabb és kövérbb, mint a legtöbb szárazföldi emlős teje.
Szoptató anyák
A borjú életének első heteiben egy anya delfinek megkönnyítheti fiataljainak ápolását azáltal, hogy kissé oldalra fordul. Egy idő után azonban a borjak megtanulják ápolni, amikor az anya úszik, bár az anya gyakran lelassítja a tempót, míg a borjú táplálkozik.
Egy anya legfeljebb három évig ápolhatja a borját, általában a legfiatalabb elválasztja, amikor egy másik terhes. A tudósok úgy vélik, hogy az ápolási folyamat a fiatal delfin életének fontos része, és módja az anya és a gyermek közötti kapcsolat megerősítésének.